Holló a hollónak

Ugyanabban a pillanatban ugyanaz kellett mind a kettőnek. Kisvödör volt-e, kuglófforma vagy kislapát, egyre megy. Hiába hevert körülöttük tucatnyi homokozójáték, az egyiknek is, meg a másiknak is pont az. – Az enyém! Nem adom – kiabált az egyik. – Nem igaz, közös, nekem kell – replikázott a másik. A szópárbaj, mivel hatástalan volt, rövid időn belül befejeződött. Egymásnak estek. Mint két igazi nő. Rúgtak, csíptek, martak, haraptak, egymás haját tépték.

Valahogy így kezdődik óvodáséknál.

A folytatás?

Ha a főnök nő, csaknem minden beosztott nő utálja, irigyli, bírálja. Nagyítóval figyelik, mikor milyen ruha van rajta, boldogok, ha leszaladt a harisnyáján a szem, ha a fodrásztól jövet hatalmas szélviharral találkozik, ha beszakad a körme, ha… Mindegy, mi történik vele, csak bosszúság érje, csak legyen min szórakozni rajta.

Ha beosztott a nő, főnöknője árgus szemmel lesi, melyik férfikollégával hány percig cseveg mosolyogva, viszonozzák-e neki a mosolyt, fölkapják-e a „véletlenül” leejtett irattartót, rövidebb-e a szoknyája, mint a főnök asszonyé, divatosabb-e a cipője, szebbre szabja-e arcát a kozmetikus. Mert ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, jaj neki. Lőttek a prémiumnak, az előléptetésnek.

És folyik a végtelen csata. Ha a főnök szőkére festi a haját, a beosztott hollófeketére. Ha a főnök finom rózsaszín rúzszsal keni be ajkát, beosztottja égővörösre. Ha a főnök decens kiskosztümben jár, elegáns cipőt visel, divatos táskát hord, a beosztott farmerben, széttaposott cipőben, nagyanyjától örökölt szatyorral jelenik meg, különösen akkor, ha tudja, fontos vendégek érkeznek, akikkel munkaebéd várható, igenis tudják meg, hogy ez a boszorkány csak a saját zsebére dolgozik, csak neki telik márkásra, elegánsra, visszafogottra, divatosra. A beosztott csak egy éhenkórász.

Ám ha a beosztott ad magára, főnöke lekicsinylő pillantással méregeti: nincs más gondja, csak a cifrálkodás, szegény férje biztosan minden pénzét erre a maskarára költi, igazán jobbat érdemelne. Például őt, aki a negyven felé közeledik vészesen, okos, elegáns, mégsem kell senkinek.

És ez így megy körbe-körbe, végtelenítve. Pedig tudhatnák a nők is, hogy a szerelem csak kémia. Grendel Ágota