Hazudni nem kell, de igazat mondani sem

Nem feltétlenül kell hazudni, ha nem akarjuk kimondani az igazságot. A politika érdekes nyelvi jelenségek születésénél segédkezett, főleg a nagy történelmi változások idején. Előfeltétele volt ennek a jelenségnek a tömegtájékoztatás elterjedése. Egyes, negatív jelentésű szavak pozitív jelentésűvé váltak (fanatikus, gyűlölet). Más szavakat a hatalom, saját céljainak megvalósítására sajátított ki, például a kártevő a mezőgazdaság szókincséből kiválva, a megsemmisítésre ítéltetett ellenfelek megnevezésévé válik. Az „ellenség” megnevezésére szolgáló szavak, illetőleg szinonimáik esetében megfigyelhető, hogy jelentésük egyre tágul, és ezzel adott helyzetben értelemszerűen homályosodik. Ez a többértelműség óriási, a hatalom számára politikailag kiaknázható előnyöket rejtett magában.

A hatalomgyakorlók napjainkban is gyakran használnak eufemisztikus megfogalmazásokat, melyek úgy idéznek elő változásokat a nyelv jelentési síkjában, hogy alighanem csak a tudatalatti rétegeiben működnek. Ilyen módon a gondolkodás mindennapi szintjén elfogadhatóvá teszik az egyébként elfogadhatatlant. Az ideológia gyakran rátelepszik a valóságra, és a valóságos, kézzelfogható dolgok eufemizmusok formájában jelennek meg.

A fasizmus alatt elhurcolt zsidók lakásának ajtaján a kimondottan csak a „postások tájékoztatására” megjelentek az „Itt lakott a Weil zsidó” (Hier wohne der Jude Weil) típusú feliratok, a küldemény feladója pedig az alábbi értesítést kapta: „A cím megváltozott” (Adressat abgewandest). A „végső megoldás” (wurde der Endlösung zugefürt) az agyonlövést vagy a gázkamrát jelentette, a megsemmisítő táborokba küldöttek kartonján a „Visszatérése nem kívánatos” szerepelt. Érezhetően kevésbé fájdalmasak a szépítő kifejezések, pedig ugyanazt jelentik, mint a mögöttük levő nyers tartalom. Németországban egyébként folytatódott a trend. 1954 után nem illik zsidókérdésről beszélni (Judenfrage), csak zsidó kérdésről (jüdische Frage). Ugyanígy cigány sincs (Zigeuner), mely szó a Harmadik Birodalom idején egyenesen szitokszóvá vált. Helyette „Roma” vagy „Sinti” használatos, ugyanúgy, mint a magyar cigány és roma szavak esetében.

A Szovjetunióban a letartóztatottak további sorsáról érdeklődőknek adott szóbeli válasz: „levelezésre nem jogosult” gyakran jelentette az illető kivégzését, más megfogalmazásban azt, hogy „első fokozatú büntetés” alá esett vagy „szociális védelmi intézkedést” foganatosítottak vele szemben. Büntetés voltaképpen nem is létezett a Szovjetunióban, hiszen még a szót is (nakazanyije) száműzték.

A vietnami háború alatt a bombázások helyett „védelmi reakciókról”, „preventív intézkedésekről” beszéltek, a sikertelen bombázás „hadianyag-pazarlássá” változott. A Hirosimára ledobott bomba a Little Boy (kisfiú), a neutronbomba a clean bomb (tiszta bomba – azaz nem hagy maga után semmit), a tömegpusztító fegyverek a exotic weapons (egzotikus fegyverek), a nukleáris tengeralatjáró a Corpus Christi (Krisztus teste) nevet kapta. Amikor az USA Laoszban hajtott végre hadműveleteket, az invasion (invázió, megszállás) szót annak szinonimája, az incursion (behatolás, portyázás) váltotta fel, így kerülve el az előzőhöz kapcsolódó negatív asszociációkat. A Hadügyminisztériumot (War Department) Védelmi Minisztériumra (Department of Defence) keresztelték át. (szge, ú, i-t)