SOROZATDARÁLÓ: Atyaég, ezek majdnem kirobbantották a háborút!

1981-ben még javában tartott a hidegháború, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát, a nagyhatalom első számú vezetőjét Leonyid Iljics Brezsnyevnek hívták, míg amerikai oldalon a cowboy Ronald Reagan vezette az országot. Nem a legjobb időpont volt ez ahhoz, hogy egy szovjet atom-tengeralattjáró véletlenül túl közel merészkedjen Svédország partjaihoz, méghozzá olyannyira, hogy fennakadjon a part közeli sziklákon, ráadásul alig 10 kilométerre egy svéd haditengerészeti bázistól. Mivel a tengeralattjárón atomtöltetek voltak, kiemelten fontos lett a kimentése a szovjetek számára, ám eközben a svédek és az amerikaiak között akadtak olyanok, akik támadásként fogták fel a történteket. Egyáltalán nem tett jót a kommunikációnak az érintett felek közti nagyfokú bizalmatlanság, ahogy az sem, hogy Svédország miniszterelnöke a svéden kívül semmilyen más nyelven nem beszélt, és nem bízott a tolmácsokban… Az eredmény egy tíznapos, feszült és robbanásveszélyes időszak volt a két atomhatalom, valamint a köztük őrlődő Svédország között.

Ezt a több mint negyvenéves sztorit nagyon sokféleképpen meg lehetett volna közelíteni, hiszen a kubai válságról is készült már rendkívül feszes és feszült politikai thriller és dráma is, csakhogy a svéd filmesek inkább a helyzet abszurditására lettek figyelmesek.Egy pattanásig feszült helyzetben egy ilyen szituációra felkészületlen országnak kellett lavíroznia a két egymás torkát átharapni kívánó nagyhatalom és annak vezetői között. Vagyis ideális alapanyagot láttak a történetben egy szatírához.

A Whiskey a sziklákon végül egy hatrészes, epizódonként nagyjából félórás minisorozat formájában készült el (vagyis a teljes játékideje egy hosszabb nagyjátékfilmét teszi ki), és a Disney+-on mutatkozott be a közönségnek. Ha valamihez feltétlenül hasonlítani kellene, akkor az egyértelműen Stanley Kubrick klasszikusa, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni, ami már csak a témájánál fogva – hidegháborús feszültség, atomháborús veszélyhelyzet – is kínálja magát.

A svédek humora talán nem annyira abszurd, mint Kubrické volt, de ettől még bőven adnak okot a nevetésre. Már a kiindulópont is gyönyörű: a tengeralattjáró azért sodródik közel a svéd partokhoz, mert a legénysége épp az egyikük gyerekének a megszületését ünnepli, és annyira lealjasodnak a sok vodkától, hogy senki sem figyel a navigációra. A fennakadt szovjet tengeralattjáróra aztán helyi halászok hívják fel a stockholmi kormány figyelmét, de az illetékesek eleinte nem nagyon tudják, kit kellene tárcsázni egy ilyen ügyben.

A Whiskey a sziklákon a legjobb időzítéssel érkezett: jelen helyzetben tényleg az a legjobb, amit tehetünk, hogy próbálunk nevetni a külvilág egyre abszurdabbá váló eseményein.

Tóth Csaba