Ház dísze a gyermek

Tény és való, hogy a gyermeket váró nőnek nemcsak az áldott állapotban van jellemzés dukált, hanem azt is mondták, mondják rá, terhes, várandós. Ezek közül az áldott állapot az, amelynek a legmegfelelőbbnek kellene lennie. Elvégre a gyerek, különösen a még meg sem született gyerek miért teher? Ahol pedig az, jobb, ha meg sem fogan. Voltak idők, amikor se szeri, se száma nem volt a gyermekáldásnak, különösen a szegények házának kéményén kelepelt sűrűn a gólyamadár. Valószínűleg ők istenfélőbbek voltak, mint a gazdagok, akik tudták, mivel lehet elérni, hogy elcsinálják a magzatot, eltüntetve így a család szégyenfoltját. Vagy, a szerencsésebbje, mármint a magzatok szerencsésebbje kapott egy apát, aki nem is tudta, hogy már akkor apa lett, mielőtt a lány(anyá)t megismerte volna. Milyen csodálatosan-mosolyogtatóan-szívszorítóan szól erről a Különös házasság!

Ma már más világ van. Nem a gyerekek, hanem az úgynevezett szinglik, magyarul a vénlányok és agglegények száma szaporodik. Persze, egyebek közt azért is, mert aki egyszer kihalászott egy jó állást, az nem nősül meg, illetve nem megy férjhez, nem szül, mert akit mondjuk egy évig nélkülözni lehet egy fontos pozícióban, azt mással is föl lehet cserélni (ezt a főnökök állítják). A mostani ötvenesek nemzedékének nevelésébe beszálltak a nagyszülők, akik akkor már nyugdíjban voltak, amikor a gyerekek cseperedtek, a mai nagyszülők viszont, akár élvezik a munkát, akár nem, akár szeretnének dolgozni, akár nem, munkába járnak, és ettől a szokásuktól jó ideig nem szabadulnak meg, mert nem születnek gyerekek, akik az ő gyerekeiket eltartsák.

Nemrég valaki kiszámította, mennyibe került gyermeke fölnevelése. Gondolom, beleszámította a pelenka, a gyerekkocsi, a darakása, a tej, a cipő árát, talán még az első zsebpénzt is, amit kamasz gyermeke azért kért, mert az első randira egy szál virággal akart érkezni. Néhány évtizede azt mondták, egy autó árából lehet fölnevelni a gyereket, többé-kevésbé tisztességesen.

Úgy vélem, a gyereket nem pénzből, befektetésből kell fölnevelni, hanem egyszerűen szeretettel, igaz, azzal nem lehet jóllakni, de a szeretettel adott zsíros kenyér legalább olyan jó, mint a „itt a pénz, vegyél magadnak egy pizzát uzsonnára”.

Grendel Ágota