Halogatni könnyű, de nem éri meg

És nem változik a helyzet akkor sem, ha megszerzik a diplomát, állást találnak. Akik egy kicsit is stresszesebb foglalkozást választanak, könnyen elintézetlenül hagyják feladataik egy részét, ha a gyakorlott halogatók táborába tartoznak. A halogatás fokozatait aszerint különíthetjük el, hogy milyen fontosságú feladatot görget az illető. Nem jut idő az íróasztal rendbe rakására, a merevlemez tartalmának rendszerezésére? Nem azonos súlyú problémák.

A halogatás egyébként a feladatok, problémák egy részének célszerű megoldási módja is lehet. Nehezebb a helyzet, ha a tanulás helyett előbb valami mást próbálunk feltétlenül elintézni. Átültetni a virágokat, ötödszörre is megsétáltatni a kutyát stb. Ez utóbbiak is fontos tennivalók, de akadályozzák a hosszú távú célokat: az érettségit, a diploma megszerzését, egy jobb állást a jövőben. A kockázatot az elkövető mégis vállalja.

Hogyan alakul ki a halogatás?

Az esetek többségében nem volt jó minta a családban. Reménytelen káosz uralta a képet már a szülői házban is, a határidőknek nem volt súlya. De lehetséges, hogy mindenre kínosan ügyeltek: egy morzsa nem hullhatott a padlóra anélkül, hogy egy gondos kéz azonnal porszívóért ne nyúlt volna, a számlákat pedig az érkezést követő napon ki is egyenlítették. Mindkét eset szélsőségekre tanított, de nem a pontos időgazdálkodásra.

A megoldás?

A feladatok megoldása egy hosszútávfutó programjához hasonlít. Fel kell mérni a távot, beosztani a szakaszokat, erőt tartalékolni a végrehajtáshoz. Aztán nekivágni. Nem lenne értelme a félév összes olvasmányát összehordani egy kupacba, vagy három fogalmazás megírását kitűzni egyetlen délután céljaként. Gondoljuk át, és mérjük fel reálisan teljesítőképességünket. Hány oldalt tudunk elolvasni például egy óra alatt? Mi az, amit feltétlenül át kell néznünk a vizsgához, dolgozathoz? Hogyan osszuk be a hátralevő időt? Egyszerű számolásról van szó. Egy kis jutalom természetesen kijár az elvégzett feladatokért. Valami személyre szabott, apró öröm. Egy csésze tejeskávé, néhány gumimaci vagy egy újságcikk a kedvenc lapunkból. Tulajdonképpen mindegy is, mi. Csak örömet szerezzen.

A tervezést és a feladatok végrehajtását érdemes naplózni. A menetrendhez pedig – a lehetőségekhez képest – ragaszkodni. Talán ráér a szemét kivitele vagy a tűzhely tisztítása, ha tényleg holnap kell számot adni több heti történelemtanulásból, ami fontos lehet a felvételihez, későbbi szakmánk szempontjából. (f)