Francia elnökök házassági ügyei

Nicolas Sarkozy az első olyan francia elnök, aki már megválasztásakor maga mögött tudhatott egy válást, és immár az első abban is, hogy mandátuma idején elvált. Nicolas Sarkozy először 1982. szeptember 23-án kötött házasságot. Marie-Dominique Culiolitól két fia született, Pierre és Jean. 1995-ben elvált tőle és 1996. október 23-án kötött új házasságot Cécilia Ciganer Albeniz asszonynyal, aki a nemrég elhunyt Jacques Martin tévészemélyiségtől vált el korábban. A házasságból egy fiuk született, a ma tízéves Louis. Válásuk a férj elnöki mandátuma idején olyan esemény, amire még nem volt példa Franciaországban.

u A szocialista Francois Mitterrand, aki 1981-től 1995-ig volt az Elysée-palota lakója, hosszú időn át élt titokban kettős életet anélkül, hogy elvált volna feleségétől, Daniele-től. Végül elismerte és nyilvánosan bejelentette, hogy ő az apja házasságon kívül született gyermekének, Mazarine Pingeot-nak. Mitterrand temetésén 1996 januárjában az elnök rokonsága mellett a Pingeot-család tagjai is megjelentek.

u Ugyancsak különleges Gaston Doumergue elnök esete. Ő az egyedüli, aki nőtlen volt, amikor 1924-ben, 60 éves korában megválasztották. Csak hétéves mandátumának végén, 1931. június elsején kötött házasságot élettársával, Jeanne Graves asszonnyal, aki elvált asszony volt egy leánygyermekkel.

u További két francia elnök házassági ügyei is figyelmet érdemelnek. Adolphe Thiers 1871–73 évi elnöksége idején köztudomásúlag feleségével, Elise-zel, továbbá az asszony nővérével, valamint a két nő anyjával élt együtt. Hivatalos útjaira mindhármukat magával vitte. Félix Faure elnöksége (1895–99) idején viszonyt tartott fenn Jeanne-Marguerite Steinheil asszonnyal, akit csak Meg-nek becéztek és aki egy híres festő felesége volt. Faure nem sokkal egy Meggel lebonyolított szerelmi randevú után halt meg, agyvérzésben.

u Ami a francia kormányfőket és vezető politikusokat illeti, az ő körükben gyakori volt a válás és az újranősülés, beleértve azokat az időket is, amikor hatalmon voltak. A baloldalon példa erre Léon Blum, Lionel Jospin és Michel Rocard, a jobboldalon Alain Juppé. (pan)