Férfiszemmel – a női bulvár férfiakról szóló írásainak modorában

– Ne tekerd el a csapot, szívem! – Szívem, persze, eltekeri. De nem is akárhogy.

– Ne tekerd el a csapot, szívem! – Szívem, persze, eltekeri. De nem is akárhogy. Hogy fér abba a gyönge kis kézbe ennyi erő?

Jobb sorsra érdemes férfitársam, nyilván te is szembesültél már a megdöbbentő ténnyel: szívem oly erővel képes egyetlen tekerintéssel elzárni akár az új csapot is, hogy az nyomban csöpögni kezd. Mintha csak náthás volna, szegény.

Sokak szerint a gizehi piramisok és a Nazca-sivatag ábrái mellett szíveink rettentő erejű csapeltekerése a harmadik legnagyobb rejtély a Földön. De lehet, hogy az első, ha figyelembe vesszük, hogy szíveink hasonlóan bámulatra méltóan képesek a műanyag palack kupakját is RÁ csavarni a palack nyakára. De csak RÁ. KI viszont már nem tudják nyitni! Ha KI kell nyitni valamit, nyomban erős és értelmes férfitársaik segítségét kérik.

Sok családi perpatvar szilárd alapját képezte már e probléma, mely perpatvarok rendszerint a férfiember emelkedő szólamú kérdésével kezdődnek, emígyen: „Hogy létezik az, hogy ez a vacak csap már megint csöpög, azt a nyavalyás kólásüveget meg alig bírom kinyitni?!” Nos, teljesen nyilvánvalónak látszik, hogy a nők e csodálatos egyirányú képességeikre már réges-rég szert tettek, valamikor az evolúció hajnalán tán – csak éppen nem kerülhetett a felszínre, ugyanis ötven-százezer évvel ezelőtt a csaptelep még eléggé ritkának volt mondható. És a kólásüveg gyakorisága sem igen múlta ezt fölül.

Bizonyos technokrata vélemények szerint ez egyszerűen csak azért van így, mert a nők egy irányba vannak bekötve. Hát ez nem valami tudományos vélemény, igaz? Egy nőről azért mégsem lehet úgy beszélni, mint holmi diódáról vagy tranzisztorról, ami így-úgy lehet bekötve, és aszerint ereszti át az áramot, vagy hogy a fenébe van ez.

Mások szerint a rettentő erejű tekerés a nők hagyományos biztonságra törekvési igyekezetének egyik transzparens megnyilvánulása. Melynél közrejátszik az a vitathatatlan tény, hogy a nők – az élet dolgaiban természetszerűleg sokkal nagyobb áttekintéssel rendelkező hímekkel ellentétben – egyáltalán nem ismerik a csaptelep működési elvét. Tudniillik, hogy a végén – mármint hogy nem a nő végén, hanem a csaptelep végén, ne tessék már viccelni! – egy olyan kis gumiizé van, és ha azt egyetlenegyszer istenesen beszorítja valaki, akkor az illető csap, bizony, azon nyomban csöpögni kezd.

Úgy hírlik, hogy vannak az átlagnál sokkal türelmesebb – és elszántabb – férfiemberek, akik a problémát konfliktus nélkül próbálják megoldani. Tehát mélyen a szívem szemébe néznek, és lassan, gondosan artikulálva elmesélik, hogyan is működik a csaptelep. Kell-e mondani, hogy ezek a bátor vállalkozások rendszeresen zátonyra futottak? E szerencsétlen hímek nyilván először szembesültek a nőnemű lények másik nagy biológiai rejtélyével: a szelektív hallással. Hogy ugyanis a mi drága szívünk csak azt hallja meg, amit akar.

Ha például okosan, észérvekkel elmagyarázzuk neki, hogy szerény háztartásunk további zökkenőmentes működésének elengedhetetlen feltétele egy most véletlenül különösen olcsón megszerezhető teleszkópos horgászbot – valódi parafa nyéllel –, na, ezt biztosan nem hallja meg.

Megint mások eltúlzott véleménye szerint az egész problémát és ezzel együtt számos családi összekoccanást kiküszöböli a karos csaptelepek visszavonhatatlan térhódítása. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban erősen pesszimista kételkedésünknek adjunk hangot: eltekerni ugyan tényleg nem, de túlhúzni a kart is lehet. Léteznek már olyan elmés találmányok is, amelyek pislákoló mécsfényként világítanak a gyöngéd női kacsók általi csapeltekerés nyomasztóan komor setétségében. Az eltekerhetetlen csaptelep feltalálója természetesen férfi volt: tekerheti a szívem körbe, körbe, körbe, akár egy félóráig is, túltekerni mégsem tudja.

Mindezen roppant erőfeszítések dacára szíveink valószínűleg még jó sokáig visszavonhatatlanul eltekerik a csapot. Csak egyet tehetünk hát: elsajátítjuk ama híres távol-keleti filozófiai rendszer egyik tanítását, mely szerint az eleve megváltoztathatatlan dolgoknak jobb békét hagyni. S egy nyugalmas estén esetleg elelmélkedhetünk azon a réges-régi, és máig megcáfolatlan és talán örökké megcáfolhatatlan igazságon: a Világegyetem és a Nők rejtélyei kifürkészhetetlenek.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?