Farsang után nagyböjt

Az időszak latin megnevezése quadragesima, utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétvasárnapot, Jézus feltámadásának ünnepét. A nagyböjti időszak a bűnbánat ideje, az egyház tanítása szerint azonban nem elég a testi böjtölés, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. (Böjt idején tilos a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság.)

A VII. századtól vált szokásossá, hogy ezen a napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa már kötelezővé tette a hívek számára a hamvazkodást a bűnbánat látható jeleként. Kezdetben a férfiak fejére szórtak hamut, míg a nők homlokára keresztet rajzoltak hamuból – ma ez utóbbiból áll a szertartás mindkét nem számára. A mise után a pap hamut szentel, mely az előző évi virágvasárnapról megmaradt barkák elégetéséből készült, s e hamuval a hívek homlokát keresztalakban megjelöli a következő szavak kíséretében: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” (A hamuval hintés ősi jelkép, mivel a hamu az elmúlásra figyelmezteti az embert. Mivel a hamu mosószer- és a szappanalapanyag is volt, egyszerre a gyász és a tisztaság jelképe.)

Hamvazószerdát másként böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A néphit szerint: aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A II. Vatikáni Zsinat óta a nagypéntekkel együtt szigorú böjti nap a katolikus keresztény hívek számára. Szigorú böjt idején naponta csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.