Farmerhez és kosztümhöz is divatos a gyöngy

Évtizedekig a gyöngy – akár a valódi, akár az üveg – nem szerepelt a fiatalok ékszerei között, ma azonban ismét nagy divat lett, farmerhez ugyanúgy hordják, mint kosztümhöz.

A tenyésztett gyöngyök esetében az idegen testet mesterségesen ültetik a kagylóba, amelyet az gyöngyházba ágyaz. Minden egyes gyöngyszem egyedi, mindegyik másképpen ragyog. Selyemzsinórra vagy szalagra fűzve, aranyba ágyazva és brillekkel körítve ők az ékszerek királynői. A legismertebb gyöngyfajták: a sósvízi tenyésztettek közül klasszikus a japán Akoya, amely magas fényű, fehér, 3–10 milliméter nagyságú, gömbölyű. Az édesvízi gyöngyöket Kína folyóiban mag nélkül tenyésztik. Szín- és formaviláguk egészen különleges. A mélytengeri gyöngyök – különösen a Tahitiról származó feketék, amelyek 15 milliméter átmérőjűek is lehetnek – igen értékesnek számítanak.

Különösen elegánsak a csendes-óceániak, főleg amelyek Ausztrália északi partvidékéről és az indonéz szigetvilágból származnak. Színük arany, krémszínű vagy ezüstös fehér. Nagyságuk elérheti a 20 millimétert is. Egy ilyen gyöngysor már nemcsak ékszer, hanem komoly befektetés is.

Mitől függ azonos fajtán belül egy gyöngy minősége és értéke? Öt fontos kritérium létezik: a lüszter, vagyis a fény – ez a legfontosabb kritérium – a nagyság, azaz a rárakódott réteg mennyisége, és a forma: a gömbölyű és a csepp alakú gyöngyök a legértékesebbek.

A felületet illetően a sima, úgynevezett piké nélküli a legideálisabb, de ez nagyon ritka. A kis pikék, azaz alig látható domború részek vagy mikro nagyságú horpadások nem hibák, hiszen ezeket is a természet alkotta. Az ötödik tényező, a szín kiválasztásánál elsősorban az ízlés dominál. A csendes-óceániak közül az aranyszínű értékesebb, mert ritkább, mint a fehér.

De ez még csak az alap: egy gyöngysorban minden egyes darabnak harmonizálni kell a fény, a forma, a szín, a nagyság, a felület tekintetében – a szakértők tehát igen gondosan válogatják őket.

Egy-egy gyöngysor árát a láncban található szemek minőségén kívül a divat, az újdonság és maga az érdekes kompozíció – azaz a designer munkájának értéke – is nagyban befolyásolja. Míg a drágakövek és a briliánsok alkalmi ruhákhoz illenek, egy-egy szolidabb gyöngysort bármilyen öltözékhez fel lehet venni.

Bizonyos pozícióban – amerikai vagy nyugat-európai politikusok és feleségeik, diplomaták, gazdag üzletasszonyok – szinte kötelező a gyöngysor. Nappalra mindig szolid, kicsi, estére azonban lehet brillekkel kombinált – már azoknak, akik megengedhetik maguknak ezek megvásárlását.

A fülbevaló, a karkötő és a nyaklánc nappalra sok – de estére is csak akkor engedhető meg, ha maga a ruha nem díszes, kevéssé feltűnő.

Az ötvenes-hatvanas években igen kedvelt „tekla” gyöngy – amelynek a csehek a mesterei – voltaképpen préselt üveggyöngy, amelyet speciális technológiával, gyöngyházszínű „halezüst” hozzáadásával próbálnak igazivá varázsolni. A jó minőségű tekla sem olcsó és szép láncokat tudnak belőle készíteni, de természetesen nem tudja megtéveszteni az ékszerészeket. (Pan)