Ételről, életről, ménekről, ebekről, egyebekről

Zenei tehetsége véletlenül derült ki. A szomszéd kislánynak zongorát vettek a szülei, s ő ott ácsorgott a mester mellett, amikor hangolta, dúdolt valamit, s a kisfiú utánapötyögtette. Kié ez a gyerek, kérdezte a mester. A szomszédé, felelték. Zeneiskolába járt; harmonikán, gitáron, hegedűn játszik, jól kezeli a villanyorgonát, a szintetizátort, sőt zenekart is alapított, sokat muzsikáltak bálokon, lakodalmakban. Aztán postagalambokkal foglalkozott, utána meg lettek a lovak. A zene háttérbe szorult. A rap meg a dobzene, a techno semmit nem mond neki. Most már csak saját gyönyörűségére muzsikál. Fia huszonhét éves, nem örökölte apja zenei hallását. A lányát zongorázni taníttatta, de látva, hogy inkább a plafont nézi, nem erőltette tovább.

Az állatorvosnak van kedvenc állata?

Van. Nekem a ló meg a kutya. A ló, mert a legintelligensebb, a kutya meg a leghűségesebb állat. Akik azt mondják egy állatra, hogy rossz, azok nem értenek hozzá. Az állat sem születik eleve rossznak, az ember rontja el, akárcsak a gyerekét.

Hány kutyája van?

Két német spiccem. Volt egy németjuhászom is, de amikor megnőtt, rengeteget ugatott, és a szomszéd, aki utálta a kutyákat, haragudott érte. Egyszer azt találtam neki mondani, hogy tudod, mit, ha téged ennyire zavar az ugatása, lelövetem. Dehogy tettem volna meg! A szomszédom elfehéredett. Inkább elviszem, mondta. Odaadtam neki. Mai napig megvan a kutya, azt mondja, nem gondolta volna, hogy ilyen okos állat létezik a világon. És azóta négy kutyájuk van!

És enni szeret-e?

Öt éve nyombélfekéllyel kerültem kórházba. Fél évig diétáztam, de aztán abbahagytam, és három éve semmi bajom. Eszem csípőset, fűszereset, birkagulyást, füstölt húst és sok halat. A kelkáposztát meg a tökfőzeléket valamikor nagyon utáltam, most azt is megeszem. De este hat után már nem fogyasztok semmit. Legfeljebb almát. Öregapám is így csinálta, és még kilencvenkét évesen is kaszált. Persze, vannak kivételek, amikor este elmegyünk valahová vacsorázni, de ez ritkaság, nemigen szeretek ugyanis eljárni...

Miért nem?

Mert mindjárt elém teszik a kétszemélyes tálat.

Csak nem fogyókúrázik?

A fogyókúrás diétákban nem hiszek. Mozogni kell. Soha nem megyek el reggeli nélkül otthonról. Bármit ehetek – esti maradékot, rántott húst, tükörtojást, lecsót, mindegy. Háromnegyed hét, hétkor reggelizek, de hatkor kelek. Szombat-vasárnap is. Ebédelni pontosan tizenegykor, fél tizenkettőkor szoktam, otthon. Az étkezésre időt kell szánni. Nem szeretem, amikor három kanál levest megettem, és szól a csengő.

Főzni szokott-e?

Marhalábszárból gulyást...

Állatorvos létére nem fél a kergemarhakórtól? Az emberek nem esznek marhahúst, amióta ezzel ijesztgetik őket...

Elég baj, hogy nem esznek. Angliában több mint tízmillióan élnek, és legalább egymillió olyan szarvasmarhát megettek, amire rá lehet fogni, hogy gyanús... Akkor hol van a sok beteg? Az, hogy huszonnyolc esetről tudnak, semmit sem bizonyít. A betegséget a prion okozza. Egy Amerikából hazajött professzor mesélte, hogy az egerek agyába hárommillió priont ültettek be, mégse betegedtek meg. Utáltam a Markízát, amikor állandóan azt az egy foltos tehenet mutogatta, amint a tűzre vetik. Már tegezőviszonyban voltam azzal a szegény marhával. Mindez biznisz csupán. Meg lehet nézni, furcsa mód csak a gazdag államokban volt BSC... Egyébként is az agyvelőben van a fertőzés, ha van. A hús nem fertőz. Amikor Angliában kitört a pánik, éppen egy angol állatorvos tartott nálunk előadást, azt mondta, ne féljetek, én is eszem marhahúst. Ez csak arra volt jó, hogy az államkasszából kivegyék a pénzt, és megújítsák az állományt. Furcsa módon ez akkor robbant ki, amikor be akartunk lépni az unióba, és volt vagy 300 ezer szarvasmarhánk... Nem tudom, most mennyi van. De nagyon kevés. Gútán hetvenhatban 2100 darab volt, most 478 van.

Egyéb élvezetek, káros szenvedély? Cigarettázik?

Nem jellemző. Dohányozni soha nem dohányoztam. A főiskolán nem volt rá pénzem, azonkívül a lovaglásnál mindkét kézre szükség van, arról már nem is beszélve, hogy a lovon nincs hamutálca.

Ha jól tudom, versenyszerűen lovagolt.

Igen, hat évig. Hétfő kivételével mindennap lovagoltunk legalább két órát. Különösen a hölgyeknek előnyös sportág, a mozgássérülteknek meg jó terápia. Csodálatos dolog érezni, amikor a ló – négyszáz kiló! – az ember alatt mozog. A világ is sokkal szebb lóhátról nézve. Már az is elég, ha az ember rendbe rakhatta, mert a ló nem focilabda, hogy berúgom a szekrénybe, és rá se nézek.

És még mit szeret?

Ennyi az életem. Nem vagyok érdekes. Azt viszont nem szeretem, ha valaki panaszkodik. Olyankor meg szoktam kérdezni, hogy elmúltál tizenöt éves? Igen. Személyi igazolványod van? Van. Eszed van? Van. Akkor használd, ne tőlem várd a megoldást. Megtanultam, hogy nem szabad állást foglalni, amihez semmi közöm, abból ki kell maradni. Én se járok nyavalyogni sehová. Igyekszem viszont úgy viselkedni, hogy ne bántsak meg senkit, és ami nekem nem tetszik, azt én sem csinálom másnak.

No, de a munkáját láthatóan szereti.

A szövetkezetek tönkrementek, a kollégáim nyolcvan százaléka otthagyta a pályát, mással foglalkozik. Ha nem szeretném a munkámat, nyilván már én sem csinálnám. Szórakozásnak marad a horgászás meg a focizás. Már annak is örülök, hogy mezt húzok és elfutkározok a füvön. Ha egyet se rúgok a labdába, az se baj, ha elesek, az se. A lekaszált fű illatáért járok ki a pályára.

Nem vagyok ideges ember. Ha valaki elkezd velem hőbészölni, csak rámosolygok. Szeretek horgászni, de van úgy, hogy egy halat se fogok, de csend van, nyugalom, madárcsicsergés...