Emlékek a régmúlt böjtökről

Ahogy a kisgyermek a jelennek él, az ifjúság a jövőt tervezi, az öregek a múltból merítkeznek. Én azt szeretném most lejegyezni, hogy is volt 70-80 évvel ezelőtt. Édesanyánk mesélte, mennyire megtartották akkor a héthetes böjtöt. Az ő szülei jómódú gazdák voltak, a böjtre már előre készültek, cserépcsuprokban kiforralt házi köpült írós vajat raktak félre, mert az edényeket, melyekben egész évben zsírral főztek, fölvitték a padlásra. Helyettük lehozták az „alés”, azaz olajos edényeket, s a böjti időszakban azokban főztek. Bizony, akkor hét hétig nem ettek húst. Igaz, nem csábította őket a hűtő meg a fagyasztó sem, de nagy volt a hitük, azért bírták a böjtölést.

Mit főztek?

Levesek közül a tejfölöseket, tejeseket, vagy úgy mondták, sóba-lébe, ez volt a bab- meg a krumplileves, raktak bele bőven csipetkét, így laktatóbb lett. Sok kukoricaételt főztek, kását például, amit tejjel vagy tejföllel ettek. Vagy kukoricagáncit, arra pirított darát tettek, vagy túrót, tejfölt, esetleg reszelt szárított körtét, melyet a kemencében aszaltak. Főzték még a kukoricából az arany gombócot ezüst lével, mely afféle tejes öntet volt, no meg sütötték a görhönyt, az édeskés, ropogós lepényszerű ételt, a gyerekek kedvencét. Vacsorára volt sült krumpli, kenyérrel ették és tejjel. Szombatonként általában krumpliistercet készítettek, mégpedig úgy, hogy hagymát dinszteltek, de csak sót tettek rá, meg a főtt krumplit, picit pirították, majd hordós savanyú káposztával kínálták. Volt még egy nagyon jellegzetes étel nagyböjt hetében, mégpedig a kőttés. Ennek alapanyaga, a rozs ma már csak bioboltokban kapható. (Az itt felsorolt ételek pontos leírása egyébként az ĺzvilág 2001–2002-es számaiban megtalálható – a szerk. megj.)

Készítettek még aszaltgyümölcs-főzeléket, almát, körtét, szilvát sokat aszaltak amúgy is a kemencében. Ezt a kevert aszalmányt főzték meg egy darabka fahéjjal, tettek hozzá 1-2 szem szegfűszeget, pici sót, egy kis cukrot, rántást készítettek, azt tejjel felengedték, s kész is volt. Édesanyánk azt is mesélte, hogy a hetedik hét után bizony kevés ember bírta el a teli zsákot, olyan gyengék lettek. Most is vannak olyan családok, akiknek sajnos sok mindenre nem telik, amit megkívánnak, de ezt nem böjtnek, hanem szegénységnek nevezik. Akkor nem tudták, mi a méregtelenítés, de biztos egészségesebbek voltak, mint a mai ember. A fiatalok ezt talán el sem hiszik. Pedig jól tennék, ha elgondolkodnának rajta. Ezt üzeni szeretettel: Rózsi néni