Ellenkampány: Kövér akarok lenni!

És mivelhogy már majd mindenki tetovált, pírszinges, borotvált (fejű, lábú, hónaljú, ez-az), mikor már a sarki fűszeres is halottaskocsira hasonlító fekete terepjáróval jár munkába, mikor már minden nőnek pucér a köldöke, predesztinálva ezzel egy egész petefészek- és vesegyulladásos női generációt, és mikor már minden férfi üzekedőgörény-illatú badidezodortól bűzlik mérföldekre, nos, akkor valami újat kell kitalálni. Valami mást, de valami hasonlóan egészségtelent! Mindig lehet abban eredeti, amit más nem csinál. Gyalogolja például körbe a földet lilára festett hajjal, vajas kenyérrel a kezében, és egy darabig biztos, hogy van esélye kitörni a szürke környezetből. (Persze, csak egy darabig, mert aztán jön valaki, aki ugyanezt két vajas kenyérrel és kézen állva is meg tudja tenni).

Hát így jött az ötlet.

A soványságban már nem – de a kövérségben még lehet valami fantázia. Rögtön első pillantásra látszik, hogy a hízás problémája kettős gyökerű. Egyrészt nagyon fontos az elfogyasztott kalóriák vehemens növelése, ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a testmozgás minél radikálisabb csökkentését. Ez utóbbi követelmény technikailag viszonylag könnyen kivitelezhető: leghelyesebb fekvő testhelyzetben táplálkozni, s utána okvetlenül szundítani legalább egy órácskát. Ne tegyünk hirtelen mozdulatokat! Például ne nyúljunk túl gyorsan a kolbász felé, mert így teljesen feleslegesen kalóriákat égetünk el. Márpedig a mi célunk nem ez! És ne tegyük túl messzire a tálakat fekvőhelyünktől! Legegyszerűbb, ha közvetlenül az ágyba pakolunk mindent, könnyű, praktikus, jól záródó és jól tisztítható, környezetbarát műanyagból készült edénykékben. (Törekedjünk arra, hogy színük harmonizáljon az ágylepedő és a paplan színével és mintázatával – harmonikus környezetben többet tudunk enni!)

Mindennek alapja a reggeli

A helyesen összeállított étrend a hízás legdominánsabb tényezője! Nos, kezdetnek, reggel, felkelés után aperitif gyanánt egy bögre olvasztott zsír is megteszi. Ügyeljünk a változatosságra: hétfőn disznózsír, kedden kacsazsír, szerdán libazsír stb. Ha nem bírja az ilyesmit a szervezetünk éhgyomorra, harapjunk előtte húsos szalonnát. Ne habozzunk vizespohárnyi szilvóriumot alkalmazni reggeli étvágygerjesztőként, melynek erőssége semmiképp se csökkenjen 53 fok alá! Ha ily módon némileg magunkhoz tértünk az alvás utáni gyöngeségből, talán már lesz elég erőnk hozzáfogni a reggeli elkészítéséhez. Egy jó reggeli után képesek leszünk napról napra többet enni.

Ne gyerekeskedjünk. Ötnél kevesebb tojásból soha ne készítsük a kolbászos rántottát. Tudjuk, hogy a mai kolbászárak mellett két szálnál több reggelire nemigen javasolható. Egy apró trükk: egészítsük ki angolszalonna-szeletekkel. Sohase hagyjuk ki reggelinkből a zsíros krémsajtot. (Vigyázat! A csomagolása hasonlít a zsírszegény sajtéhoz.) Ha nincs kéznél kolbászunk-szalonnánk, azonnal süssünk néhány lacipecsenyét, melynek zsírját lassú, kényelmes mozdulatokkal tunkoljuk, fehér kenyérrel. (A barna kenyér, pláne a teljes őrlésű, a hízni akaró számára valóságos méreg!) Szerény reggelinket okvetlenül egészítsük ki néhány franciakrémessel, túrós kaláccsal, rétessel, lekváros bélessel, melyhez lefölözetlen tejet, még inkább ugyanilyen tejből készült forró kakaót hörpinthetünk, hogy könnyebb legyen az emésztésünk.

A tízóraiig

hátralevő kevés időben ropogtassunk csipszet, kortyintgassunk kólát. SOHA ne igyunk kalóriaszegény gyümölcslevet! Az fogyaszt. SOHA ne fogyasszunk cukormentes üdítőitalt! Az is. Tízóraira semmi cécó. Kevés libatöpörtyű, virsli, májpástétom. Olykor némi csülök. Vigyázat! Minden zöldség mellőzendő! Friss, még meleg kifli ajánlott. Gyomrunkat ne terheljük túl, így többet tudunk enni ebédre. És délig már bírjuk ki éhen, mert egy hosszabb, félórás koplalás után sokkal jobban esik majd

az ebéd.

A sertéshúslevesről csak az őrültek szedik le a zsírt. Aranykarikák a la Krúdy, Latinovits? Egy frászt! Szép, vastag, összefüggő, sárgásvörös zsírréteg, mely megtartja a szedőkanalat. Az az igazi. Sok tésztát bele, erősen sárgát, házi jellegűt! A leveszöldséget persze kidobjuk. Csak felesleges helyet foglal el a gyomorban, és gyorsítja a táplálék útját a bélrendszerben. Ne együnk mindennap húslevest! Néha egy kis gulyás is kell. Kezdők olykor zöldséglevest is fogyaszthatnak, de ekkor sűrítsék disznózsíros rántással. És tegyenek bele sonkacsontot sok rajtahagyott porcogóval. A velő igen gazdag kalóriaforrás.

Minden híreszteléssel ellentétben, nem vagyunk a húsételek elvakult hívei. A jó ebédek elengedhetetlen tartozéka a túrós csusza, de legalább hintsük meg szalonnatöpörtyűvel a szerencsétlent, miután leöntöttük pirított olvasztott vajjal, hogy valami ételformája is legyen szegénynek.

Aztán jöhet a töltött káposzta! Ne aprózzuk, a kis gombócok készítése munkaigényes, kalóriafogyasztó folyamat. Kétökölnyi darált hússal, szalonnabőrkével, az az igazi. Sokkal jobban esik utána a rántott szelet zsírban sült burgonyával. Ebédre legyen elég ennyi. Ne feledjük, számunkra a nap főétkezése: a vacsora, erre készüljünk, erre összpontosítsuk minden energiánkat. Ezért, miután elfogyasztottuk a desszertet – csokitortát, fagylaltkelyhet, dobozka jégkrémet –, azonnal feküdjünk le. Óvakodjunk! Olykor rettenetes eseteket hallani: voltak, akik ebéd után sétálni mentek, s bizony le is adtak néhány kínkeservesen felszedett grammot. Tudod, mennyit kell ezért dolgozni? Ne feledd: sokkal egyszerűbb a tévé előtt elfogyasztani néhány palackos sört, mint száz métereket gyalogolni a sarki kocsmáig.

Az uzsonnához

nem muszáj fölkelni. Édes álmunkból ébredve helyes hamburgert, pizzát, sültburgonyát fogyasztani. Annyi házhoz küldő szolgálat működik már. És így, testben és lélekben megerősödve végre elkezdhetjük tervezni a vacsorát. A jól bevált alapszabály:

a vacsora

kalóriamennyisége mindig legalább kétszer haladja meg az egész napi étkezések összesített kalóriaértékét. És utána nyomban pizsamaosztás. De a legegyszerűbb pizsamában vacsorázni. Legeslegegyszerűbb meg le se venni a pizsamát, hanem egy erre alkalmas megbízható személlyel ágyikónkba hordatni a fogásokat.

Előételnek nyugodtan együk meg a déli maradékot. Fogyaszszunk hozzá parizert és a legolcsóbb sertéshúskonzerveket, mert ezeknek köztudottan legalább a fele tiszta zsiradék. Kolbásszal, hurkával és disznósajttal töltött malac képviselheti vacsoránk főfogását. Körítésként pacalpörkölt. Kis marhatokány szintén javallott. A körítéssel kapcsolatban még megjegyzendő: mellőzendő. Csak a helyet foglalja. A pecsenyezsíros kenyér bőven megteszi. A sertéscsülök Pékné módra szinte új erőt önt a megfáradt emberbe, különösen, ha gombapaprikással fogyasztjuk. Az jó nehéz. Másik alapvető szabály, amiről sokan hajlamosak megfeledkezni: knédlit (egész rudat) csak liba- vagy kacsapecsenyéhez fogyasszunk.

Ne múljon el a nap sör nélkül! A sör tágítja a gyomrot, igaz, nyolc korsó után olykor zavarhatja az éjszakai nyugalmat. A vacsora maradékait gondosan porciózzuk, s készítsünk mellé kevés paprikás abált szalonnát. ĺgy lesz mihez nyúlnunk, ha álmunkból felver az éhség.

Ajánlás

Minden erőfeszítésünk dacára előfordulhat, hogy csak hetek múlva lépjük túl az egymázsás élősúlyt. Ne adjuk fel! Az akaraterő csodákra képes. Türelem tokát terem, s ha gondosan ragaszkodunk az előírt étrendhez, nemsokára gömbölyűen és rózsaszínűen gurulhatunk véznácska embertársaink között. S a siker csúcsán, önérzetesen, immár egyéniségként biztatóan mondhatjuk az irigykedő girheseknek:

– Nekem sikerült. Próbálja meg ön is!