Elárulnak olvasási szokásaink

Miközben örömteli tény, hogy az utóbbi években nem csökken az olvasók száma, sőt némi gyarapodás is tapasztalható – ami azt jelenti, egyre többen vesznek kezükbe ilyen-olyan könyvet -, az olvasási szokásainkról képet alkotó felmérések arra engednek következtetni, többnyire csak felületesen olvasunk, ráadásul ez egyfajta trendnek tűnik. A szakértők szerint mindez hosszú, de akár már középtávon is negatív következményekhez vezet. Felületességünk ugyanis erősíti befolyásolhatóságunkat, más szóval manipulálhatóságunkat. Aki nem figyel a részletekre, valószínűsíthetően kevésbé öntudatos, eszes, kritikus, logikus, vagyis könnyebben átrázható, ez utóbbi tulajdonság pedig a mai világban különösen veszélyes. Olvasási szokásainkból sok minden kiolvasható.

Felmérések igazolják, ma mintha kevésbé mellőznénk a szépirodalmi műveket könyvespolcunkról. Az olvasás minden ellenkező híresztelés ellenére még mindig szerves részét képezi a mindennapjainknak. Peter Valček, az Irodalmi Információs Központ munkatársa szerint a hazai, szépirodalmat rendszeresen olvasók nemrégiben mért 8%-os aránya mindenképpen magasabb, mint a rendszeres színházba járók vagy mozilátogatók aránya. Úgy tapasztalja, a gyerekek ma is olvasnak, sokszor feleslegesen kongatjuk tehát a vészharangot, a televízió sem egyértelműen a könyv ádáz ellensége. Nem igaz, hogy a tévénézők többsége egyáltalán nem olvas. Valamiféle összefüggés azonban mégis van a képernyő bámulása és a könyvben való lapozgatás között. Az olvasó tévénéző műveltebb az átlagos tévénézőnél. Tréfásan szólva, az olvasás jó értelemben véve, meglátszik az emberen, igényesebbé teszi önmagával és a világgal szemben. Túlzott optimizmusra ugyanakkor nincs okunk, ami az olvasók, főként a gyermekolvasók létszámának alakulását, illetve magát az olvasási kedvet és készséget illeti. Az OECD-országok tizenöt éves diákjainak tanulmányi teljesítményét vizsgáló PISA (Programme for International Student Assessment) felmérése szerint Szlovákia alapul véve a diákok olvasási készségét és szövegértését az európai uniós államok körében az utolsó helyet foglalja el. Ez annyit tesz, hogy diákjaink egynegyede nem érti, amit olvas, a szövegértelmező képességük is meglehetősen gyatra. (-cz-e, s)