CSOKOLÁDÉTÖRTÉNELEM

Hol terem a kakaófa?

Dél-Amerika őserdeiben vadon él a kakaófa, amelynek gyümölcse a kakaóbab. Virágzó ültetvények voltak már Amerika felfedezése előtt Mexikó és a mai Venezuela területén. Az első kakaóültetvények az indiánok vándorlási útvonalát követték. Az asztékoknál és a mayáknál a kakaóbab többféle funkciót is betöltött. Szerepelt vallási szertartásaikon,- mint varázsital – (egy maya legenda szerint a csokoládé az istenek eledele), fogyasztották élvezeti cikként és élelmiszerként is. Ugyanakkor fizetési eszközként is használták, hiszen Amerika felfedezése előtt az adót még kakaóban fizették. Egy rabszolga ára 100 kakaóbab volt. Itt kapcsolódik be a csokoládétörténetbe Kolombusz Kristóf, aki egy maya kereskedő bárkáján találkozott eléször a kakaóbabbal, de mint fizetési eszközzel. Haláláig nem is sejtette, hogy Európa kereskedelmében a kakaóbabnak másféle szerepe is lesz.

Nem ízlett a hódítóknak

A kakaóbab Európába átkerülve csaknem 200 évig a spanyolok kereskedelmi monopóliumát képezte s csak ezután terjedt el Európa országaiban. Spanyol krónikások jegyezték fel, hogy az indiánok által főzött kakaóital nem ízlett a hódítóknak. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert vízzel főzték és édesítés nélkül fogyasztották. Csak később, a spanyolok által betelepített szerzetesek és apácák kezdték el az európai ízlésnek megfelelő, ízesített csokoládét készíteni.

Már a templomba is magukkal vitték

Európában a csokoládé fogyasztás a 17-18. században kezdett elterjedni. Spanyolországból először a Vatikánba kerül, majd Olaszországban jön divatba. Elterjedését vallási viták követik, mivel a hölgyek már a templomba is magukkal viszik az édes nektárt. Kezdik úgy vélni, „a jól elkészített csokoládé oly nemes eledel, hogy az istenek tápláléka inkább ez lehetett, mint a nektár, vagy az ambrózia”. Komolyan felmerül a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt az, aki csokoládéital fogyaszt. Végül XIII. Gregely pápa engedélyezi fogyasztását böjti napokon is

A csokoládé irodalmi emlékei

Linné a kakaót cacao theobromá-nak, (istenáldotta italnak) nevezte. Sokan kutatták, vajon miért adott a tudós a csokoládénak ilyen magasztos elnevezést? Egyesek szerint a nők iránti gyöngédség és hódolat vezérelte. Arra is tippeltek, hogy emléket akart állítani annak a királynénak, aki a kakaót a művelt világgal megismertette. Ha az utóbbi a helyes válasz, az utókor kedves kötelessége megemlékezni Ausztriai Annáról, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. Igazán híressé azonban nem a csokoládé tette, hanem Buckingham herceg iránti szerelme, amelyet Dumas is megírt „A három testőr” című regényében. A csokoládé bevonult a főúri udvarokba, megjelenik a jómódú francia polgár asztalán, sőt még az akadémia is foglalkozik készítésével. 1687-ben kiadja az általa legoptimálisabbnak ítélt csokoládéreceptet. Olvashatunk például egy bizonyos Debauve úrról, aki egyébként gyógyszerész volt és aki „feltalálta” a különféle fűszerekkel kevert gyógycsokoládét. Sovány és vézna embereknek erősítő csokoládét javallottak, idegeseknek narancsvirággal ízesítettet, míg a levert emberek csokoládéját ámbrával fűszerezték.

Verseny az ültetvények megszerzéséért

A csokoládé lázba hozta egész Európát, s már nemcsak a divat, hanem a szaporodó gyárak alapanyag-szükséglete is megindította az egyes országok versenyét a kakaóültetvények megszerzéséért. A hollandok kezdetben csak kereskedtek a kakaóval, de eljuttatták Angliába, Németországba. Az angoloknak jutott először eszükbe, hogy a csokoládégyártáshoz tejet, sőt tojást és Madeira bort használjanak. Az első angol csokoládégyár Eristolban épült, 1723-ban. A németek Frankfurtban pontosan 50 évvel később alapítanak csokoládégyárat. A csokoládé Európai karrierje azt is jelentette, hogy elfogytak az amerikai termőterületek. Új helyet keresnek a kakaóültetvények számára, amit Afrikában találnak meg. Itt 1882-ben telepítenek először kakaócserjét. Ez a telepítés olyan jól sikerült, hogy manapság a világ kakaóbab termésének 77százalékát Afrika adja.