Csehország: egy sikeres éra vége

Egy nagy generáció búcsúzik. Minden idők legjobb cseh válogatottja, ahogy az egykori aranylabdás Josef Masopust nevezte. 1996-ban ezüstérem az angliai Európa-bajnokságon, 2004-ben bronz a portugáliai Eb-n... Csak a világbajnokságon nem jött ki a lépés, pedig az lehetett volna a hab a tortán. De nem lett, Csehország csütörtökön csütörtököt mondott az olaszok ellen.

Egy csapat, amely a világbajnokság előtt még a 2. helyen állt a FIFA világranglistáján. Hízelgő adat, de vajmi keveset ér a gyakorlatban. A cseh válogatott nem rossz, de nem tartozik az abszolút elitbe. Ezt leginkább a Ghána elleni meccs mutatta meg. A kiöregedett játékosok nem bírták a tempót. Emberhátrányban pláne nem. „Pedig figyelmeztettem a játékosokat a világbajnokság előtt, hogy egy kiállítás végzetes lehet. Sőt: írásban is megkapták, hogy tilos buta szabálytalanságokat elkövetni” – nyilatkozta Karel Brückner. Nem használt az intés: a cseh válogatottból az utóbbi öt évben csak kétszer állítottak ki játékost, de az a két piros lap a lehető legrosszabbkor jött: a ghánaiak és az olaszok ellen.

A kapus Petr Čech azon bosszankodott, hogy az utóbbi években két gólt kaptak pontrúgás után, s mindkettő végzetesnek bizonyult: 2004-ben az Európa-bajnokság elődöntőjében a görög Dellasz, az olaszok elleni meccsen pedig Materazzi is szöglet után fejelhetett.

A kieséssel ráadásul milliós nagyságrendű prémiumokról mondhat le a cseh szövetség. A szponzori és reklámbevételek csökkenése elkerülhetetlennek tűnik, a csoportból való továbbjutást pedig a FIFA 8 és fél millió cseh koronának megfelelő összeggel honorálta volna. Ezt azonban még könnyedén kiheverheti a cseh futball. A gyászos világbajnoki szereplésnek azonban más következményei is lesznek: a válogatott kreditje, amely az 1996-os Eb óta folyamatosan növekedett, csökkenni fog.

A „nagy generáció” tagjai közül pedig többen pályafutásuk befejezését fontolgatják: Karel Poborský, aki 1996-ban egy pimasz emeléssel mattolta a portugál Vítor Baiát, s aki eddig 118-szor szerepelt a nemzeti tizenegyben (ő a csúcstartó), biztosan lemondja a válogatottságot. Pavel Nedvěd, akit 2003-ban Európa legjobbjává választottak, szintén a befejezésen gondolkozik; de van még néhány harmincas (Galásek, Šmicer, Koller, Lokvenc), akinek ez lehetett volna az utolsó nagy dobása.

„Talán ha néhány évvel korábban jön számunkra a világbajnokság, akkor megmutathattuk volna a világnak, hogy mire vagyunk képesek. Most már tényleg úgy néz ki, eljárt felettünk az idő” – mondta a többiek nevében Pavel Nedvěd. Pedig éppen ő volt a csapat motorja az olaszok ellen, olyannyira, hogy Marcello Lippi is elismerte a meccs után: Polák kiállítása után hiába játszottak emberelőnyben, Nedvěd jelenléte megsokszorozta a csehek erejét. Valóban megsokszorozta, de már ez is kevés volt. Egy éra véget ért.