Csak szájhős volt Hemingway?

Még csodálói is lehetségesnek tartják, hogy a háború alatt megsértette a genfi konvenciótSITA/AP-felvételA levelek közt két olyanra találtak, amelyeket Németországban még sohasem publikáltak. Az egyiket 1949-ben írta Charles Scribner kiadónak. „Egyszer megöltem egy káposzta (Kraut) SS-t, aki szerfölött szemtelen volt. Figyelmeztetésemre, hogy agyonlövöm, ha nem hagy fel szökési kísérleteivel, azt felelte: Te nem fogsz engem megölni, mert félsz ezt megtenni. Degenerált fattyúk fajtájához tartozol. Különben pedig ezzel megsértenéd a genfi konvenciót is. Tévedsz, testvér, mondtam neki, és a gyomrát megcélozva háromszor rálőttem. Amikor térdre esett, fejbe lőttem. Azt hiszem, az agya a száján és az orrán spriccelt ki“ – idézte a Corriere della Sera című olasz napilap.

A normandiai partraszállás után az író haditudósítóként, tiszti rangban csatlakozott az amerikai IV. gyalogos hadosztály 22. ezredéhez. Valójában azonban nemcsak a haditettek leírása volt a feladata, akkor már a CIA elődének, az OSS-nek dolgozott. Hála tökéletes franciatudásának, de facto ő volt a Párizs melletti Rambouillet kormányzója. A civil lakosság mellett főként a német hadifoglyok kihallgatásával foglalkozott.

1950-ben, egy másik levélben, amelyet Arthur Mizenernek, a Cornell University tanárának írt, az író újra visszatért háborús élményeihez. „Pontos számításokat végeztem, 122-őt öltek meg. Az egyik olyan korú volt, mint Patrick fiam, 16–17 éves. Biciklin próbált elszökni. A 30-as kaliberű golyó a máját találta el“ – írta a levélben.

Schmitz nem tudja, higgyen-e Hemingwaynek, akinek számtalan levele tartalmaz túlzásokat. Macho mítoszát akarta ilyen módon táplálni. Az is igaz, hogy a két levélben foglalt állításait senki sem erősítette meg. Ugyanakkor még csodálói is lehetségesnek tartják, hogy a háború alatt megsértette a genfi konvenciót. Az is biztos, hogy az ölés erős vonzerőt gyakorolt rá, erre több utalás is van. Még 1933-ban írta Janet Flannernek: „Élveztem a puskával való lövést, és szeretek ölni. Afrika az a hely, ahol ezt meg lehet tenni.“ Állatokról lehetett szó, amelyeket lelőtt Afrikában az egy-két hónapig tartó szafarin. De 1936-ban az Esquire-ban megjelent cikkében ezt írta: „Biztos, hogy semmilyen vadászatot nem lehet összehasonlítani az embervadászattal, és aki elég sokáig vadászott felfegyverzett emberekre, utána már semmi más iránt nem érdeklődik.“

A két levél ismeretében a vélemények a bennük foglaltak igazságtartalmáról a kétségbevonás és a lehetséges között ingadoznak. Schmitz szerint a választ a világ egyik legnagyobb írója eddig ismeretlen oldalával kapcsolatban további háborús archívumok kutatása adhatja meg.