Azurák Csaba februártól ismét babanaplót vezet

Napjaink egyik legismertebb televíziós egyénisége. Utolsó éves volt a Kodolányi János Főiskolán, de már a Magyar Rádióban szerződéssel dolgozott, Győrffy Miklós „felfedezettjeként” alig öt évvel később, 31 évesen a TV2 legfoglalkoztatottabb sztárriportere, műsorvezetője lett.

Azt mindenféle álszerénység nélkül kikérem magamnak, hogy sztár vagyok. Nem vagyok az! Én csak azt a munkát csinálom nap mint nap, amit választottam, amit szeretek. A maga nemében például egy asztalos is sztárnak nevezhető, mert ő is naponta produkál a munkája során hatalmas dolgokat, csak azt nem látják több millióan, mint az én munkámat. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a sztár megnevezést már nagyon megalázták és lejáratták. Kérdem én, mitől sztár Győzike vagy Kiszel Tünde? De sorolhatnám tovább ezt a média által gerjesztett sztárnévsort. A közelmúltban saját szememmel láttam a következő fájdalmas történetet egy budapesti rendezvényen, ahol többek között részt vett Tőröcsik Mari többszörös Kossuth-díjas színművésznő és az imént már említett Győzike is. Most figyeljenek, az újságírók nem a nemzetünk hatalmas színésznőjét vették körbe és készítettek vele interjút, hanem az utóbb említett fiatalembert. Ezzel, gondolom én mindent elmondtam.

Emlékszik még arra, miről szólt az első riportja?

Persze, persze. A Reggeli Krónikához voltam beosztva, figyelőállásba. Mint minden „újonc”, legalábbis jobb helyeken (napjainkban ez nem szokás a kereskedelmi médiában), hogy tanuljam a szakmát, szokjam a stúdió jellegzetes szagát, légkörét. Kardos Ernő megkért, aznap este menjek el a Margit híd pesti hídfőjéhez, mert útfelbontás kezdődik. A környékbeliek tiltakoznak, készítsek anyagot másnap reggelre az útinformba. Én székesfehérvári vagyok, így az első időben komoly gondot okozott a Budapesten való BKV-s közlekedés. Mindenhová térképpel a kezembe mentem, még ide is, ami talán köztudott, hogy a rádiótól kb. 15 percre van villamossal. Időben odaértem, és mintha forgatókönyve lett volna az egész történésnek, pontosan 18 órakor megjelentek a markológépek és egy idős néni is, aki kiabálta a „szövegét”, „tiltakozunk-tiltakozunk….”. A mikrofonomat természetesen a néni elé tartottam és felvettem a riportalanyom sokat mondó szövegét, valamint a markolók zaját. Néhány perccel később, amikor már a helyszíni munkám végéhez értem, döbbenten vettem észre, hogy elfelejtettem bekapcsolni a magnómat, a néni pedig már elment. Szerencsém volt, megpillantottam őt, amint belépett a háza kapuján és utána futottam. A lépcsőházban értem utol. Megkértem, hogy ismét „tiltakozzon”, amit meg is tett, az első és a második emelet között.

Apropó futás, illetve sport. Úgy tudom, ezek nem állnak távol öntől.

Nem bizony, elég, ha csak 2004-re gondolok vissza, amikor Athénban futhattam az olimpiai lánggal a kezemben. A megtett 50 méter hatalmas élmény volt. Gyermekkoromban pedig sporttagozatos iskolába jártam, a VIDI igazolt kölyökfocistája voltam, sőt amikor sportágat váltottam, a srácokkal kosárlabdában serdülő országos bajnokságot is nyertünk. Mostanra megmaradt a fallabda, a futás, valamint az úszás.

A család mennyiben változtatta meg az életét? A sok munka mellett jut a szeretteire elég ideje?

A család nagyon megváltoztatta az életemet. Amikor 5–6 évvel ezelőtt egyedül éltem, soha nem terveztem hossz útávra, mindig csak a jelennek éltem. Rengeteget tanultam, ennek is köszönhető, hogy jelessel végeztem a főiskola angol nyelv–kommunikáció szakán. Minden érdekelt már akkor is, és mindennek az okát próbáltam kihámozni. Amióta együtt vagyunk a párommal, Bártfai Grétivel, rájöttem, hogy egy családon belül mindennek komoly tétje van. Nagy tudatossággal próbálom kivenni a gyermeknevelésből a részemet. Mint minden apa, én is imádok a kétéves Zsófi lányommal lenni. Persze leginkább akkor, amikor a munkám engedi. A Mokka-beosztásomnak köszönhetően pedig kéthetente, amikor reggeles vagyok, a délutáni otthoni „szieszta” Zsófikámmal való közös alvásunkra is vonatkozik. A Mokka különben nagyon átforgatta az életemet, mert a nap más-más szakában bukkanok fel otthon, ami remélhetőleg nem okoz majd semmiféle nehézséget a lányoknak. Ezt azért is mondom így, mert februárban megszületik majd Zsófi pici húga, Hanna is. Örömmel fog ismét eltölteni az apaság második „fejezete” is, és lelkesen fogom vezetni otthon a babanaplót!