Az új kenyér ünnepén

Gyermekkoromban mindig volt otthon friss kenyér. A kenyérvásárlás a mindennapok rituáléjához tartozott, és pénteken egész kenyeret vettünk, hogy legyen a hétvégére is. Fehér volt és ritkán volt ropogós a széle, ha mégis, letörtem a végét és csak úgy magában elrágcsáltam. Hamar megszikkadt és furcsa íze lett. Mégsem ment kárba soha egy szelet sem, mert a picit száradtból bundás kenyér lett, a jobban száradtból pedig kakaóba aprítani való. Később az Ausztriából hozott fekete kenyér varázsolt el, és addig vágytam rá, amíg a mamám meg nem tanult otthon kenyeret sütni. Frissen darált búzából volt lisztünk, este dagasztás, reggel sütés. Isteni volt! Pöttyös és ropogós. Még később megjelentek a durum lisztes kiflik és a barna és nagyon sötét kenyerek. Már nem kellett otthon sütni, viszont haza én vittem minden pénteken, mert Nagymegyeren nem lehetett kapni, Pozsonyban igen.

Most, itt Brooklynban ülve, a finom, friss Bevit kenyérről álmodozom. Mert itt még a kenyér is más. És a kenyérkultúra is.

Az éttermekben például bizonyos típusú ételekhez (rántotta, amely nem csak tojásból, hanem zöldségekből és gyógynövényekből áll) automatikusan jár a pirítós, amelyből választhatunk fehéret vagy rozst. Az olasz és amerikai éttermekben kenyeret és vajat hoznak ki az elengedhetetlen jeges vízzel együtt, néha kis felszeletelt cipókat, néha pici zsemlécskéket, itt-ott kenyérrudacskákat szézámmaggal, és néha ezek ízesítve vannak. A jobb olasz éttermekben barnakenyér-szeleteket hoznak paradicsomos salátával a tetején, néha melegen, néha nem. Ez a bruschettaszerű előétel igazi étvágycsináló, hiszen van benne hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöldje vagy bazsalikom, olívaolaj és természetesen sok apró paradicsomkocka.

A kifli és a zsömle ismeretlen fogalmak errefelé. Ehelyett van hot-dog kifli, amely búzalisztből készült, kétfelé vágva úgy, hogy az egyik fele még összeér. A hot-dogos virslik pont beleférnek, és még van elég hely mustárnak, csiliszósznak vagy savanyúságnak. A hamburgerzsömlék hasonlóan kétfelé vágottak, fehér, szivacsszerű tésztából készülnek, és van belőlük többfajta. Bagelt is lehet kapni hatosával csomagolva, természetesen ez is előre ketté van szelve, nehogy túl sok baj legyen vele. Ezeket a bageleket általában reggelire szokták fogyasztani, pirítva. Nagyon népszerű még a krumplikenyér, amely citromsárga, szeletelt és majdnem minden iskolás tízórais zacskójában megtalálható, általában lekvárral vagy mogyoróvajjal megkenve. A pita kenyér is kapható mindenhol, nem is egyféle változatban. Ezek vékony lepények, amelyeket forró platnin kell felmelegíteni, amitől felhólyagosodnak, az egyik végüket levágják, itt tömik bele a hússaláta vagy falafelsaláta kombinációt. A Hero Bread (hőskenyér) egy fehér bagettféle óriáskifli, amely nagyobb és vastagabb is, mint a francia bagett, és szendvicset készítenek belőle.

Nagyon sok amerikai egyáltalán nem eszik kenyeret. Ezek tipikusan azok csoportjába tartoznak, akik Dr. Atkins diétáját alkalmazzák, amely azon alapszik, hogy az embernek sok fehérjére van szüksége. Ezt csak zöldséggel kombinálva lehet fogyasztani és a szénhidrátokat el lehet felejteni. Az emberek általában lefogynak, ha betartják az utasításokat, és furcsa mód ez sokaknak mindent megér, olyannyira, hogy még a kenyérfélékről is lemondanak.

Persze nem lenne ez Amerika, ha nem volnának liszt és cukor nélküli péksütemények, de mivel ezek ízvilága nagyban eltér attól, amire a vásárlók vágynak, nem igazán népszerűek.

A szupermarketekben kapható széles választékból én nem szeretem egyik kenyérfajtát sem. Mind szeletelt, szivacsszerű szendvicskenyér, amely pirítósnak remek, de vajas kenyérnek, bundás kenyérnek, szójapástétomos kényérnek nem igazán felelnek meg. Kaphatók még a német típusú kemény fekete kenyerek, amelyek egy vagy többfajta gabonamagot tartalmaznak. Ezek inkább csemegének felelnek meg, mintsem mindennapi használatra. Egyre több szupermarket tart egy-két biokenyeret is. Az olasz éttermek némelyike süt saját kenyeret, de valahogy az a fajta fehér kenyér sem az igazi. Jó kenyér után kutatva eljutottam a lengyel és orosz boltokig, ott igazi finom fekete kenyeret lehet venni, amely savanykás ízű, de mivel ezek a boltok nagyon messze vannak, kénytelen voltam a környéken felkutatni a legmegfelelőbb lehetőséget.

Uprisingnek hívják azt a két boltot, amely egy pék házaspár szeme fénye. A pékség neve felkelést jelent, ami egy baloldali városrészben nagyon jó poén, azzal kombinálva, hogy amikor a kenyér kel, az is fel, ugyebár. Joseph Rodriguez és Nicole Lane igazán büszkék lehetnek arra, amit elértek, mert nemcsak hogy jól menő, de nagyon szép boltokat létesítettek. Mindketten péknek tanultak ki, és Kansasban találkoztak azzal a kenyérsütési stílussal, amely annyira megtetszett nekik, hogy megtanulták és azóta is alkalmazzák. Az Uprising kenyerei két kategóriára oszlanak: élesztővel és élesztő nélkül készült francia és olasz típusúak. Minden kenyér biolisztből és más bioösszetevőből készül, nem tartalmaznak tojást, sem tartósítószereket és a tejes kenyéren kívül tejtermékeket sem.

A 12 állandó kenyértípus mellett ott vannak a napi specialitások, a teljes őrlésű lisztből készült mézes kenyér, a vajjal és tejjel készült fehér kenyér, a szezámmagos olasz kenyér, a csokoládé-áfonya és a fekete zabkenyér. Az állandó repertoár paraszt-, francia, olíva-, dió-mazsola, sokfajta gabonából készült kenyérből és ezek kombinációjából áll. Ezek a finom biokenyerek nem olcsók – 3 dollár felett vannak, és ezt tudva a tulajdonosok kitalálták, hogy minden vásárlónak, aki a napi kínálatból vásárol cipót (felet nem lehet), az kap egy pecsétet egy előre gyártott kártyácskára, és ha 12 pecsétet összegyűjt, lesz egy ingyenkenyere. Bagettek is kaphatók, búza- és durumlisztesek, és minibagettek is, de ezekért nem jár pecsét. A kirakat tele van friss kenyerekkel, ha pedig belépünk, rengeteg apró péksütemény látványa fogad, és nagyon nehéz ellenállni a sok különleges finomságnak. Kávét is vehetünk, s a három apró kerek asztal valamelyikénél el is fogyaszthatjuk, ha arra szottyan kedvünk.

Mivel egy nagyon forgalmas metróállomás bejáratánál található az egyik bolt, nagyon népszerű, zárásra (este 8 óra) el is fogy a cipók többsége. A pékség üzletpolitikája nagyon átgondolt, mert például az egynapos péksüteményeket fele áron lehet másnap reggel megvenni, és majdnem mindig ki van rakva a kasszánál egy kis kosárka, ahol az enyhén sérült sütikből lehet kóstolgatni. Érdekesnek találtam egyébként, hogy ezen a nagyon forgalmas környéken, amely tele van boltokkal, a két Uprisingen kívül csak két másik pékség létezik.

A szerző New York-i munkatársunk