Az MPEG DVB előnyei

A digitális televíziónál áramingadozások helyett villamos impulzuskombinációk hordozzák a kép- és hangjelet. Ahhoz viszont, hogy ez élvezhető adássá álljon össze a képernyőn, kódolási eljárást alkalmaznak. Ezek közül jelenleg a legismertebb az MPEG. Nevét arról a csoportról (Moving Picture Experts Group) kapta, amely kidolgozta a tömörített kép- és hanginformáció tárolására alkalmazható szabványt, míg a DVB a digitális képsugárzás (Digital Video Broadcasting) rövidítése. Ez utóbbiból háromfajta alakult ki: a S (Satellite), a T (Terrestrial) és a C (Cabel) változat, amely nevében hordozza a továbbítás módját.

Az MPEG-1 még csak moziműsor feljátszását tette lehetővé CD lemezre. Mivel kis bitsebességgel dolgozott, csupán a VHS kazetták minőségét tudta biztosítani, ami csaknem kudarcnak fogható fel. Ebből fejlődött ki az MPEG 1.5, ahol már lehetővé vált az adatok tömörítése, és egymás mellé fűzése – multiplexelése – is. A fejlődés következő fokát jelentette az MPEG 2 megjelenése, amelyet az Európai Távközlési Unió (EBU – European Broadcasting Union) szabványként fogadott el, aminek következményeként az egész Óvilágban bevezetésre kerül. A jelenleg már digitális műsorokat sugárzó Hot Birdök is ezt az eljárást alkalmazzák.

Az új szabvány legfőbb előnye, hogy alkalmazkodik a pénztárcánkhoz: ha nem engedhetjük meg magunknak a drága készüléket, ugyanazt a műsort gyengébb minőségben is követhetjük. Igazi nagy házimozihoz viszont biztosítható a stúdiókban megszokott kép és hang. (o-ny)