Egy német orvostörténész tanulmánya szerint a középkori orvostudomány jobb volt annál, mint amilyen a híre.
Altatás kábító szivaccsal
A professzor véleménye az, hogy az akkori orvosok nem voltak sarlatánok. Akkor vágtak eret a paciensen, ha úgy látták, hogy fertőzésnél kell segíteni rajta. Ma már tudjuk, hogy a baktériumok annál lassabban szaporodnak, minél kevesebb vasat találnak a vérben.
A magas vérnyomásnál és túlsúlynál is használták a köpölyözést, bár a gyógyászok nem tudtak vérnyomást mérni. Ugyanakkor azok az emberek, akik piros arccal, meleg, nedves bőrrel kerültek hozzájuk, aligha kerülhették el az érvágást.
A vérzéseket akkoriban nyomókötéssel és tűvel, cérnával csillapították. Ennek a módszernek az elsajátítása ma is a medikusok képzésének része. Régebben a varrást egy bőrdarabon tanulták.
Keil professzor kutatásai során utalást talált arra, hogy a XIV. században Észak-Németországban egy felcser agydaganatot távolított el, úgy, hogy a páciens teljes narkózisban volt. Azt már több száz év óta tudták, hogy az úgynevezett altatószivacsot, amelyet különböző drogokkal, – például ópiummal vagy mandragóra borral itattak át –, el lehet altatni a beteget. Kábító hatása megbízható volt, ugyanakkor több páciens elhalálozott, mert leállt a légzése.
A sebek elfertőződése ellen mézes táptalajon gombákat termesztettek, amelyet aztán a sebbe vittek. Az köztudott, hogy bizonyos gombafajták penicillint termelnek, ez a mai napig a legismertebb antibiotikum. A középkorban ugyan senki nem ismerte az antibiotikumokat, de azt tapasztalatból tudták, hogy bizonyos gombafajták segítik a sebek gyógyulását.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.