A „törvényes” forradalom Pozsonyban

Március 15-én – amikor a pesti forradalom zajlott – indult el Pozsonyból a hajóállomásról a Ferenc Károly-hajó és még egy másik gőzös a magyar országgyűlés küldöttségével s az őket kísérő fiatalsággal. A küldöttséget a hajóállomáson már a forradalmi Bécs fogadta, s némi udvari vonakodás után kérésük teljesült.

A Pozsonyba 17-én visszaérkező küldöttséget lelkesen üdvözölte a hajóállomáson összegyűlt nép, és éljenzés közepette kísérte a vezetőit, többek között Kossuthot és Batthyányt a Zöldfa vendéglőbe. A Zöldfa – helyén ma az 1928–30-ban épült Carlton Szálló található – Palugyai Jakab, híres pozsonyi vendéglős kezén vált igazán népszerűvé. A Zöldfa a reformkori népszerűségét szinte a XX. századi lebontásáig megőrizte: Alfred Nobel, sőt Albert Einstein is lakott itt. A Zöldfa előtt, a Sétatéren (ma: Hviezdoslav tér) összegyűlt tömegnek Kossuth Lajos tartott lelkesítő beszédet, és mutatta be Batthyány Lajost, a leendő miniszterelnököt: „Mint a magyar szabadság hírnökei, üdvözöljük Magyarhon szabadságának napját. Megjöttünk Bécs falai közül, hol az abszolutizmusnak századokon keresztül tartogatott rendszere összedőlt. Testvéri szeretettel fogadtattunk azon nép által, mely a szabadság kivívásának tettére Pozsony falai közül kapta a biztató szót. A mi közelségünk híre Ausztria számára az alkotmány megadásának perce volt. Hisszük és reméljük, hogy a szomszéd birodalom népei azon alkotmányt, mely most szóban van, tetté fogják érlelni.

ĺme itt azon férfiú, kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata a nemzet felelős minisztériumának első alkotójává és elnökévé kinevezett. Azt gondolom, hogy az ő személyisége, az ő élete, az ő lelke biztosítják a nemzetet, miszerint az, aminek ennek következtében történnie kell – magyar földön, magyar lélek által, magyar kezekkel –, kevés napok alatt végre lesz hajtva.”

A Sétateret ennek a nevezetes beszédnek az emlékezetére nevezték el később Kossuth Lajos térnek. Kossuth egyébként az országgyűlések idején a Zöldszoba utca Nyerges utcára nyíló sarkán lakott. Batthyány Lajost pedig az is kapcsolja Pozsonyhoz, hogy 1806-ban itt született a család palotájában.

Az intézményes forradalom helyszíne a további napokban újból az Országháza volt, ahol lázas törvénykezési munka kezdődött. Március 18-a és április 7-e között az Országgyűlés megalkotta és elfogadta az új, polgári demokratikus Magyarországot létrehozó törvényeket. Az Országháza (Egyetemi Könyvtár) falán ezekre az eseményekre egy vörösmárvány-tábla emlékeztetett (az első világháború után eltávolították) az alábbi szöveggel: „Magyarország fő- és nemesi rendjei a népszabadság eszméjétől fellelkesülve, e történelmi nevezetességű palota tanácskozási termeiben alkották meg a halhatatlan emlékű nagy művüket, az 1848-iki Törvényeket és azokkal a modern magyar államot. Örök dicsőség és a fölszabadított népmilliók hálája emlékükre. A nagy esemény színhelyét az utókor számára ez emléktáblával megjelölni hazafias lelkesedéssel elrendelte Pozsony szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1898. évi március hó 7-én tartott közgyűlése.”

Április 7-én az első felelős magyar kormány is megalakult. A kormányalakítási tárgyalások egyik helyszíne a Prímáspalota volt. Az 1778–81 között Batthyány József esztergomi hercegprímás által emelt palota helyén már a középkorban is ún. Püspök-ház volt. Pozsony városa később megvásárolta a palotát. A XIX. században több nevezetes politikai esemény helyszíne volt, többek között itt írták alá az austerlitzi csata után a pozsonyi békét Napóleonnal. 1848. április 11-én itt tartották az alsó- és felsőtábla utolsó együttes ülését, melyen sor került a törvények szentesítésére, a kormány beiktatására és az utolsó rendi országgyűlés bezárására. A nagyszerű esemény a Tükörteremben zajlott, ahol jelen voltak a főrendek, a főpapok, a képviselőház és a kormány tagjai s a királyi család képviselői. A királyt Batthyány Lajos üdvözölte, aki a szentesített törvényeket átadta István nádornak, majd magyarul így szólt: „Hív magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek...” Ezt követte a kormány hivatalos kinevezése, majd a király rendeletben feloszlatta az 1847–48-as rendi országgyűlést. Ez volt egyúttal a legutolsó országgyűlés, mely Pozsonyban tanácskozott, mert a választások után nyáron összeülő népképviseleti országgyűlés már Pesten nyílt meg.