A siker a védekezéstől is függ

A repce tavaszi kártevői évjárattól függően ugyan, de szinte minden évben nagy egyedszámmal fordulnak elő. Az ellenük való védekezés a repce növényvédelmének meghatározó része. A biztonságos védelemhez hosszú hatástartamú, a rovarok széles csoportja ellen hatékony készítményre van szükség.

A repce fő kártevői már kora tavasszal megkezdik táplálkozásukat. A 9-10 °C-os hőmérséklet már elegendő a repcebolhalárvák, a repceszárormányos és a repcefénybogár imágói számára. A felmelegedés nyomán a bogarak betelepedése tömegessé válik.

A kártétel kialakulása

A repcebolha lárvája ősszel és kora tavasszal a repce zöld részeit furkálja. A kifejlett bogár a száron, a becőtermésen hámozgat. A megtámadott repce sárgul, alig fejlődik, nehezen megy szárba, termése kényszerérett lesz.

A repceszárormányos nőstényei március végére befejezik érési táplálkozásukat, és április elején lerakják tojásaikat a levélnyelekbe. A kikelő lárvák berágnak a növénybe, és annak szárában fejlődnek tovább, hogy később a talajban bábozódjanak. A károsított növények üreges szára a víz- és tápanyagforgalomra képtelenné válik. A növények hamarabb kidőlnek, a becőkben a magvak kényszerérnek, hamarabb kiperegnek. A terméskiesés akár 50–55% is lehet.

A termést a repcefénybogár is nagymértékben veszélyezteti. Fő károsítási ideje a bimbós állapot, amikor a fénybogarak táplálékául szolgáló pollen megszerzése közben a bimbókat megrágják, megsértik a porzókat és a bibét. A sérült virág lehull, belőle termés nem fejlődik. A repcebecő-ormányos imágók március végén, április elején hagyják el telelőhelyüket. A kártevő 20 °C-on repül tömegesen. Petéit április végén, május elején a 2–6 cm hosszúságú becőkbe rakja. A bimbós korban elvégzett kezelések nagymértékben csökkentik az egyedszámukat, de a virágzás során újra ellenőrizni kell a betelepedését. A repcebecő-gubacsszúnyog a repcebecő-ormányos által rágott lyukakba helyezi a tojásait. A gubacsszúnyoglárvák kártételének hatására a becők torzulnak, csavarodnak, és korán felnyílnak.

A védekezés alapelvei

A kártétel mértéke minden esetben a betelepedő imágók számától és az időjárási viszonyoktól függ. A veszélyes egyedsűrűséget hálózással állapíthatjuk meg. A kártételi küszöb a repceszárormányos, a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog esetében 10-20 egyed, a repcefénybogár esetében pedig 40-80 egyed. Általában 3-4 alkalommal szükséges védekezni.

Kora tavasszal a repceszár-orrmányos, a repcebolhák és a betelepedő repcefénybogár imágók ellen alacsony hőmérsékleten is jól ható, hosszú hatástartamú készítményekkel érdemes kezelni. Ebben az időszakban még szabad használni méhekre mérgező készítményeket, hiszen a méhek még nem keresik fel a táblát.

A repce bimbós állapotában a repcefénybogár és a repcebecő-ormányos kártételének megakadályozása miatt védekezünk. A virágzás közeli időszakban, valamint virágzó gyomokkal fertőzött állományban és virágzáskor méhkímélő technológiával kijuttatható szereket alkalmazzunk!

A virágzás alatti védekezések célja a repcefénybogár-lárvák és a becőkárosítók (repcebecő-ormányos, repcebecő-gubacsszúnyog) kártételének megakadályozása. Ha 10 hálócsapással 10-20 imágót fogunk, akkor szükséges az újbóli védekezés. A méhek kímélése ekkor is döntő fontosságú feladat.

Méhekre kifejezetten veszélyes szereket virágzó repcében vagy virágzó gyomokkal teli táblán használni tilos.

A méhekre mérsékelten veszélyes szerek permetezéskor közvetlenül elpusztítják a méheket is, de nagyjából 8 óra elteltével már nem. Ennek az az oka, hogy pl. a piretroid szerek gyorsan lebomlanak, vagy a foszalon hatóanyag gyorsan felszívódik a növény szöveteibe, ill. egyes szerek riasztják a méheket (repellens hatásúak). Az engedélyokiratban külön jelölés jelzi, hogy ezek közül melyik engedélyezett a méhkímélő permetezésre. A méhkímélő technológia azt jelenti, hogy a kezeléseket a csillagászati naplemente előtt egy órával, szürkület idején szabad megkezdeni, és a kezeléseket 23 óráig be kell fejezni. Ha éjszaka várhatóan erős lehűlés következik, akkor halasszuk el a védekezést! A permetezés megkezdése előtt a méhészeket időben, írásban értesíteni kell, valamint meg kell győződni arról, hogy a méhek tömeges repülése lezárult.

Amennyiben az engedélyokiratban a szer méhkímélő technológiában való alkalmazásra nincs engedélyezve, akkor a méhek biztonsága érdekében már óvintézkedések megtétele is szükséges, pl. a kaptárba be kell zárni őket.

Méhekre nem veszélyes szerrel méhek közelében vagy virágzó állományban korlátozás nélkül permetezhetünk. (w-agronaplo)