A radikális változások éve

A tavalyi aszály okozta veszteségek terhét nyögő ágazati termelők tavasszal úgy indultak neki az uniós belépés évében a termelésnek, hogy inkább csak sejtették, attól, amiben addig éltek, már csak jobb lehet. S noha a többségnek nem voltak illúziói, abban azért bíztak, hogy egy igazságosabb, jobban szervezett rendszerben talán könnyebben tudnak majd érvényesülni. Nos, a belépés nem minden esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de abban mindenképpen újat hozott, hogy az eddigi megszokott sztereotípiákhoz szokott termelőket új helyzet elé állította, új utakra próbálta terelni. Nemcsak azzal, hogy az uniós támogatási rendszer elveit kezdtük mi is alkalmazni, hanem azzal is, hogy növelte az egyén felelősségét és kockázatvállalását a saját eredményeivel szemben. Mindezt olyan gyosított ütemű adminisztratív átalakítás közben kellett végrehajtani, amire az utóbbi évtizedben a szerkezeti átalakításhoz már hozzászokott minisztériumi alkalmazottak sem emlékeznek. A tárcavezetés dícséretére legyen mondva, hogy az uniós felkészülésben tapasztalt többéves lemaradást, ha nehezen is, de sikerült behozni, s május elejére a támogatások kifizetésének feltételeit ellenőrző és magát a kifizetést végző agrárkifizetési ügynökség létrehozását, majd novemberi teljes jogú akkreditációját is sikerült megvalósítani. Sőt, az idei kifizetések is megkezdődtek e hónap elején. Ugyanakkor menetközben meg kellett tanulni, hogy az uniós piacgazdaság nem a mi szájízünk szerint működik, s fokozatosan rá kellett jönni arra is, hogy a különböző érdekek érvényesítésében már nem a formális együttműködés útján, hanem kemény érdekütköztetés és egyeztetés után lehet csak eredményt elérni. Eközben pontosan tudni kell, hogy mit akarunk, s ehhez milyen eszközöket, formákat lehet igénybe venni.

Még mielőtt azonban rózsaszín képet festenék az ágazat helyzetéről, gyorsan le kell szögezni, hogy a jövő sem tűnik túlságosan fényesnek. Az agrárpiac szabályozási rendszerében ugyan benne van az intervenciós felvásárlás lehetősége, de mit ér, ha a pangó piac miatt az áruval tele raktárak miatt nem nagyon működik, s a termékpiacon minimális árakat kínálnak a termékekért, a termelőknek megkezdték az idei uniós támogatások kifizetését, de mit ér, ha ezeket a pénzeket újra csak a felhalmozott tartozások, hitelek törlesztésre használják, s feltehetően nagyon sokan újra hitelre vagy egyéb kölcsönre támaszkodva kezdhetik meg az új esztendőt. Jó, hogy az ágazatba több mint két milliárd koronával több forrás kerül, mint tavaly, de mit ér, ha a bemeneti költségek árszintje még mindig jelentősen meghaladja a kimeneteket, tehát az agrár-termékek eladásából származó bevételeket.

Az idei ún. próbaév után jövőre már teljes egészében az uniós rendtartás jegyében kell a hazai agrápiacot is szervezni, alakítani. Ha az idei megpróbáltatásokból sikerül levonni azokat a tanulságokat, amelyek jelentős mértékben behatárolták a termelők mozgásterét és lehetőségeit, és sikerül legalább részben kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyek negatívan befolyásolták a történéseket, talán jövőre már nyugodtabb és békésebb karácsonyi ünnepeket kívánhatunk majd egymásnak. De azért az ideit is töltsük el jól a végzett munka érzésével, békében, szeretteink körében. (szilvássy)