„A nejem már megeszi a főztöm!”

„Heten voltunk testvérek, így hét gyerek etetése bizony nem volt kis feladat szegény anyám számára. Mivel gyakorta idegenvezetőként dolgozott, szükség volt egy állandó háztartási segítségre, a tüneményes Annus nénire, aki a gyerekekről és persze otthon alkotó festőművész édesapánkról is rendszeresen gondoskodott. Mindennap igazi finom házi ételek illata járta át a családi házunkat. Sok finom, ma már „bűnös ételként” emlegetett remekmű került az asztalra. Úgy emlékszem, hogy szinte mindannyian állandóan éhesek voltunk, és Anna néni, mint egy jó madármama, szinte egész nap etette a kisfiókákat. A főzéssel először főiskolás koromban kezdtem el barátkozni, az első komolyabb levesemet, ha jól emlékszem, az Izabella utcai legénylakásomban sikerült elkészítenem. Aztán volt egy egészen emlékezetes esett, mikor egyik főiskolás színészbarátommal elhatároztuk, igazi férfiak módjára elindulunk, hogy puszta kézzel „elejtsünk” egy kacsát, amit a helyszínen, mint komoly vadász férfiak, megsütünk és megeszünk. Hogy meglegyen a kellő inspiráció, farkaséhesen vágtunk neki a terepnek, de jó ideig nemhogy kacsát, de még pockot sem láttunk. Már kezdett esteledni, mikor végre előkerült egy vadkacsacsalád. Szegények mit sem sejtve úsztak a nádas öblében. Ekkor kiéhezett, elcsigázott barátom szó nélkül, és egy hirtelen mozdulattal – hatalmas kővel, majdhogy nem sziklával a kezében – a partról egyenesen a vízbe, a legnagyobb kacsa fejére vetette magát. Szegény kacsa elkábult. A történet folytatása sejthető, szegény kacsának nem lett szép vége. Tény, hogy ezt követően egy hétig nem tudtunk ételre nézni. Feleségem remekül és választékosan főz. Számára, mint minden, ez is művészet. Sok konyhai fortélyt lestem el tőle, és az utóbbi időben, ha a munkánk éppen úgy hozza, bizony van, hogy én várom friss vacsorával. És amire büszke vagyok, az az, hogy több mint egy éve már jóízűen meg is eszi, amit főzők! Álljon itt egy recept, amit előszeretettel készítek.” (albert)

Aprópecsenye

Hozzávalók: fejenként egy csirkemell, 3 dl tej, 3 gerezd fokhagyma, olívaolaj, 1 hagyma, bármilyen zöldsége, ami otthon van, 1 ek. lenmag, 1 ek. szezámmag, 1 ek. szójaszósz.

Elkészítése:

A csirkemellet apró csíkokra vágom, majd fokhagymás tejben egy éjszakán át áztatom. Az ételt mindig frissen készítem. Kukorica- vagy olívaolajat hevítek, kicsit megpirítom a húst. Hagymát és – ami épen otthon van – zöldségeket teszek mellé, lenmagot és szezámmagot szórok rá. Só helyett pici szójaszósszal ízesítem. Köretnek a spagettit vagy a főtt-sült krumplit szeretem a legjobban. Ha nincs aznap előadás, az elkészült ételre még rányomok egy pár fokhagymagerezdet. Imádom a fokhagymát! Végre valami, amit imádok, és még egészséges is! Jó étvágyat!