A lucernaszéna készítésének módozatai

A szénakészítésnek régóta elterjedt és általános módja a renden történő szárítás. A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forrólevegős szárítmány-készítési technológia az energiaárak növekedése miatt szinte teljes egészében a háttérbe szorult. Az új szénakészítési eljárások a rendentartási időt, vagyis az időjárási kockázatot, illetve a veszteségeket jelentősen mérséklik, egyúttal a betakarítás, a tartósítás-tárolás teljes gépesítését lehetővé teszik. A szénatornyokban, szárító-tároló pajtákban és a szekrényes vagy a kamrás szárítókban akár az 50-60 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és felaprított pillangósok szellőztetéses utószárítása is megoldható.

A jó minőségű szálastakarmá-nyok betakarításakor arra kell törekedni, hogy a terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be. Ezért a betakarítást lehetőleg az optimális agrotechnikai időszakban kell elvégezni, noha ezt az időjárás alapvetően befolyásolja. A minőségi szénakészítést elsősorban az időjárás teszi bizonytalanná. A jó minőségű széna készítésekor, különösen lucernaszéna-készítés esetén, nagy tápláló-, ill. hatóanyag-veszteséggel és minőségromlással kell számolni. A szénakészítést az időjárási kockázattól függően mechanikai (levélpergésre visszavezethető 5–15%-os szárazanyag veszteség) és kémiai (kilúgzás okozta 30–40% szárazanyag-, a káros UV sugárzásra bekövetkező 50–60%-os karotinveszteség) veszteség fenyegetheti, amelyet a tárolás alatt további 10–15 %-os légzési veszteség is növel. Jó minőségű lucernaszénát csak megfelelő technológiával, a technológiai előírások pontos betartásával, a műszaki feltételek megteremtésével, valamint a megfelelő munkaminőséggel és teljesítménnyel dolgozó gépek alkalmazásával lehet biztosítani.

A lucerna kaszálását zöldbimbós állapotban kell megkezdeni, illetve elvégezni. Mivel a lekaszált és rendre vágott növénynél a levél vízleadása minden esetben gyorsabb, mint a szárrészek száradása, ezért a lucerna rendre vágását lehetőleg szársértővel felszerelt rotációs kaszával ajánlott elvégezni. A kaszálás és a rendre vágás megfelelő beállítás esetén (tarlómagasság, csúszótalpak talajterhelése) viszonylag magas, 8-10 km/h munkasebességgel végezhető. A tárcsás vágószerkezetű kaszáknál a rendterelőt a legnagyobb munkaszélességre kell állítani, így a kaszálás utáni rendterítést megspórolhatjuk. Az elterített lucernát 35-40 % nedvességtartalom elérésekor rakják rendre, melyhez kis és nagy munkaszélesség esetén egyaránt vezérelt ujjas rendrakókat használnak. A lucernarendek mozgatását igyekezni kell a minimumra csökkenteni, viszont kedvezőtlen, csapadékos időjárás esetén a rendkezelési munkákat több alkalommal is el kell végezni.

A renden lévő lucernát 20-22 %-os nedvességtartalommal lehet bálázni. A művelet különböző konstrukciójú bálázó gépekkel – szögletes kisbálakészítők, hengeres vagy szögletes nagybálázók – elvégezhető, újabban fóliacsomagolással kiegészítve is alkalmazzák..

A jó minőségű, magas táplálóanyag-tartalommal rendelkező lucerna minőségi szénaként, szénapajtában is előállítható. Ennek több módozata is van. Szálas szénára alapozott szárítás esetén szársértett rend, romlási folyamatokat gátló kezelés nélkül, vagy kezeléssel, az egyensúlyi nedvességtartalomnál lényegesen alacsonyabb, a levélpergés határát megközelítő szárazanyag-tartalommal kerül betárolásra. A szárítás nagyteljesítményű ventilátorokkal, stabil szellőztető padozaton, vagy telepíthető szellőztető rácsozaton történik. Adalékanyagokkal való kezelésre a szellőztetéses szárítás során is lehetőség van. A bálázott széna szárításakor az átszellőztetés nehézségei miatt az alacsonyabb nedvességtartalmú szögletes és hengeres bálák hasonló technológiával tartósíthatók, a belül lazább szerkezetű bálák stabil és mobil szárítókban többféle módszerrel (előmelegített levegővel, recirkulációs rendszerben) is kezelhetők. (sz)