A lassú utazás filozófiája

A slow travel tulajdonképpen azt a lassító mozgalmat alkalmazza az utazásra, amelyet 1986-ban indítottak el, amikor a MacDonald’s megnyitotta első gyorsétkezőjét a római Spanyol Lépcső közelében. A mozgalom kulináris ágának, a slow foodnak azóta a világ száz országában vannak hívei. Újabb oldalága a slow travelen kívül például a CittaSlow, egy minőséget jelző turisztikai címke, amelyet mostanáig hat ország 60 helysége érdemelt ki egy sor feltétel teljesítésével. Például a közlekedés elől elzárt városközponttal, helyi gasztronómiával, kisipari termékekkel. Emblémájuk a csiga a stresszel teli életmóddal szemben, a szemlélődés, a nézelődés a nézelődésért művészetét hirdeti.

Nem arról van szó, hogy az ember utazás közben kerülje a múzeumokat, a helyi nevezetességeket, de csak akkor nézze meg, ha valóban érdekli, és ne azért, hogy „kipipálhassa“, vagy eldicsekedjen velük az otthon maradottaknak. A low travellel tanácsos két-három napig ugyanazon a helyen maradni, a helyiekkel ismerkedni, kiülni egy kávézó teraszára és benyomásokat gyűjteni. És ha valaki ágyban akar maradni, lelkiismeret-furdalás nélkül tegye meg. A „lassú utazásba” jobban belefér az improvizáció is, ami végül is kalandosabbá teszi a vakációt.