A két sztár

Ige: „és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet készített, csak a királyt és engem... De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van.” (Eszter könyve 5, 11–13.)

Egy évtizedekkel ezelőtti tévéreklám képei villannak át előttem, amiben az akkor nagyon felkapott Kabos Gyulát kérdezték a sztárkultusszal kapcsolatban, és ő egy mosóporreklámot kanyarított az egészből. Nemrég pedig egy rövid hír arról számolt be, hogy egy vezető, üdítőket gyártó cég Gera Zoltánnal készül szerződést kötni, mert a közvélemény-kutatások szerint a fiatalok körében Magyarországon az egyik legmagasabb a népszerűségi indexe. Mondhatjuk, hogy minden kor megtermi és magasra emeli a saját idoljait – ezeknek milyensége, csillogása és bukása aztán bizonyos képet is fest, jellemrajzot készít az adott korról. A múló idő pedig a legjobb rosta arra, hogy ezeknek a sztároknak, csillagoknak valódi értékét és fényét helyre tegye. A legtöbbről kiderül, hogy az éjszakai égbolton átvillanó hullócsillagok csupán; a sötétből érkeznek, egy pillanatra fölizzanak, fölvillannak, hogy aztán végleg elnyelje őket a sötétség. Lehetnek időszakosan visszatérő üstökösök, melyek bizonyos ideig lázban tartják a világot, de eltávolodva a Naptól ők meg jéggé fagynak. Külön tragédia, hogy sokszor egy-egy ilyen múló fényű égi „test” elvakít, elhomályosítva maga mellett a valóban időt álló értékes ragyogást. Csak a tartós ragyogású állócsillagok alkotnak maradandó képet, hogy a gyermek is fölismerje bennük, ni csak, ez a Göncölszekér, vagy a Dél Keresztje.

Vagy két és fél évezred távlatából két hajdani „sztár” képét és jellemét, tündöklését és bukását rajzolja elénk a bibliai Eszter könyve. Az egyik maga a könyv névadója, Eszter, zsidó nevén Hadassza. Igazi sztártörténet lehetne az övé, ahogyan perzsa nevének jelentése is utal erre (Eszter = Istar = csillag). Egy szülőföldjéről deportált, elhurcolt, szolgaságba taszított nép leszármazottja volt. Családi háttere sem a legrózsásabb, hiszen árva, az unokatestvére gyámsága alatt nőtt. Innen emelkedett föl, és lett a férje iránti engedetlensége miatt eltaszított a kor leghatalmasabb birodalmának uralkodója, Ahasvérós jobbján. De ez a nagy méltóság sem vette el az eszét. Hű maradt népéhez, rokonságához, az Istenéhez. S amikor ezek az értékek kerültek veszélybe, kész volt az áldozatra, akár az élete kockáztatásával is .

A másik az agági Hámán, aki a politikai és gazdasági ranglétrán eljutott a számára elérhető legmagasabb posztra, hisz a királyi tisztségviselők közül a legelső volt. Pénze, fiai, barátai, szolgái – ahogy az igében olvastuk –, mindene megvolt. Csak éppen az öröme, az elégedettsége, a békessége hiányzott. Mindez azért, mert volt egy ember, Mordokaj, Eszter gyámja, aki nem volt hajlandó hajbókolni előtte és nem istenítette őt. Ez az egy csekélységnek tűnő dolog elvette minden más sikere és eredménye fölött való örömét. Helyébe máris beköltözött az elégedetlenség, az izzó gyűlölet, az intrika, majd az ördögi terv, amely előbb Mordokaj, majd utána minden zsidó elpusztítására irányult. Végül a másoknak állított csapda őt fogta meg, az oly gondosan ásott verembe ő maga esett bele.

Napjaink irigyelt sztárjainál oly sok hasonlóságot fedezhetünk fel. A folytonos elégedetlenség, ami a plasztikai sebészhez kényszeríti őket, hogy aztán a sokadik műtét után is legyen min elégedetlenkedni. Az irigység megrendítő pofonjai is inkább a ringen kívül és jócskán övön alul csattannak, s végül ezeknek az izzásoknak mély verme elnyeli őket. Jézus pedig azt mondja: „Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”

A szerző református lelkész