Sas Andorra emlékeztünk

A szlovákiai magyar tudományos-kulturális élet kiemelkedő alakját kortársai a magyar történetírás egyik legkiválóbb művelőjének, a szlovákiai magyar szellemi élet egyik legképzettebb és legjelentősebb tudósának, emellett kifogástalan jellemű embernek tartották; egykori kollégái, tanítványai pedig a kiváló tanárt tisztelték benne, akinek fő pedagógiai elve az volt, hogy a tanárnak egész lényével kell azonosulnia azzal a tevékenységgel, amelyet hivatásául választott.

A meghívott előadók Sas Andor életművének egy-egy szeletét mutatták be a főként egyetemi hallgatókból álló közönségnek. Csehy Zoltán a (cseh)szlovákiai magyar irodalomtörténet-írásban betöltött szerepéről tartott előadást, melyben Sasnak a II. világháború utáni, ellentmondásokkal terhelt időszakban közzétett, ma vitathatónak tekinthető vélekedéseire is rámutatott. Mészáros András előadását a filozófiatörténész Sas Andornak szentelte, s arra vállalkozott, hogy annak korai, a „boldog békeidőkben” született írásai alapján összefoglalja, melyek voltak azok a témák, amelyek iránt Sas érdeklődött, s amelyekből kifejthetők nézetei a kor szellemi irányzatairól.

Gaucsík István előadása Sas Andor gazdaságtörténeti munkásságába nyújtott betekintést, miközben részletesebben egy konkrét témakörre, a munkácsi Schönborn-uradalom történetére összpontosított. Csanda Gábor, aki 1993-ban kéziratból sajtó alá rendezte, közreadta és utószóval ellátta Sas Andor A szlovákiai magyar zsidók üldözése 1939–1945 című monográfiáját, Sas posztumusz publikációit tekintette át előadásában.

Misad Katalin a középiskolai tanárra, a csehszlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás egyik megalapítójára, az egyetemi oktatóra, a pozsonyi magyar tanszék első vezetőjére emlékezett Sas Andor személyében, s összefoglalta oktatói tevékenységének főbb állomásait. A szimpózium a tanszék Szenci Molnár Albert Egyesületének, valamint a Kisebbségi Kulturális Alap (Kult Minor) támogatásával valósult meg. (mk)