Megesszük a műanyag részecskéket

A valós szám a szakértők szerint ennél sokkal nagyobb is lehet, mivel az ételek és italok csak kis csoportját elemezték a műanyag-fertőzöttség mértékét vizsgálva. A tudósok kutatása szerint a palackozott vizek gyakori fogyasztása drámaian megnöveli az elfogyasztott nanorészecskék mennyiségét – olvasható a The Guardian brit napilap honlapján.

A mikroműanyag megemésztésének egészségre gyakorolt hatása egyelőre ismeretlen, de vélhetően mérgező anyagok szabadulhatnak fel. Egyes részecskék olyan kicsik lehetnek, hogy behatolhatnak az emberi szövetekbe, ahol immunreakciót válthatnak ki. 

A mikroműanyag általi szennyezettséget legfőképpen a műanyag szemét elbomlása okozza, ez a világon mindenütt jelen lévő probléma. A tudósok mindenütt találnak mikroműanyagot, bárhová néznek: a levegőben, a talajban, folyókban és a világ legmélyebb óceánjainak fenekén. Palackozott és csapvízben, a tenger gyümölcseiben és a sörben is találtak mikroműanyagot. 

Tavaly októberben első alkalommal találtak műanyagot emberi székletmintában is, bizonyítva, hogy az emberek is beviszik a szervezetükbe a műanyagot. 

Az Environmental Science and Technology című szaklapban bemutatott tanulmány 26 korábbi kutatást vett alapul, amelyek a halakban, rákfélékben, cukorban, sóban, sörben, vízben és a városok levegőiben mérték a mikroműanyag részecskék mennyiségét.
Ezt követően a tudósok az amerikai kormány táplálkozási irányvonalai alapján kalkulálták ki, hogy átlagosan mennyi mikrorészecskét fogyaszt egy személy egy évben. Becsléseik szerint a felnőttek évente átlagosan 50 ezer mikrorészecskét, a gyerekek pedig 40 ezer mikrorészecskét nyelnek le. 

A legtöbb étel- és italfajtát nem tesztelték, a tanulmány a kalóriabevitel 15 százalékát vizsgálta csupán. 

Kieran Cox, a kanadai Victoriai Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője szerint hiányosak az ismereteik. Elmondása szerint más ételek, mint a kenyér, a feldolgozott élelmiszerek, húsok, tejtermékek és zöldségek is ugyanennyi műanyagot tartalmazhatnak. 
„Nagyon valószínű, hogy hatalmas mennyiségű műanyag van ezekben. Több százezer részecske is lehet” – mondta.

A vízre vonatkozó adatok igen részletesek. A palackozott víz átlagosan huszonkétszer több mikroműanyagot tartalmaz, mint a csapvíz. Az, aki kizárólag palackozott vizet iszik, évente akár 130 ezer műanyag részecskét is bevihet a szervezetébe csakis ebből a forrásból, míg a csapvízből „csupán” 4000 részecskét. 

A tudósok egyelőre nem tudják, mi történik a belélegzett mikrorészecskékkel, de a most publikált tanulmány szerint „a legtöbb belélegzett részecske megemésztődik”, nem pedig kiköhögi vagy kitüsszenti az adott személy. 

Egyelőre nem jelent azonnali veszélyt az európai édesvizekben lévő mikroműanyag – derült ki egy svájci felmérésből.

Bernd Nowack és Veronique Adam, a svájci Empa kutatóközpont munkatársai elmondásuk szerint elsőként becsülték meg annak kockázatát, milyen veszélyt jelentenek az apró műanyag részecskék az édesvízben élő halak és más organizmusok számára. A kozmetikumokban található apró műanyag részecskék, a mosásból származó műanyag rostok, elmállott és szétesett műanyagok a szennyvízbe kerülnek. Bár a víztisztítótelepek egyre hatékonyabban működnek, és kiszűrik az öt milliméternél kisebb részecskék nagy részét, mégis egyre több műanyag kerül a vizekbe és a talajba. 

A svájci szakértők szerint Európa folyóiban és tavaiban még nem áll fenn akut veszély, a mikroműanyag koncentrációja az eddig vizsgált vizekben azon határérték alatt van, amely már veszélyt jelentene a különböző vízi organizmusokra – közölte az Empa.
Európától eltérően Ázsia vizeinek egy részében már a küszöbértékek felett van a mikroműanyag-terheltség. A világ egyes régiói tehát különböznek a mikroműanyag okozta szennyezettséget és az abból következő rizikókat tekintve.

Központi probléma a szennyvíztisztítás: ahol nincsenek vagy korlátozottan működnek a víztisztítótelepek, ott nagyobb koncentrációban jelentkezhet a mikroműanyag a természetben. 

Az Európa számára megnyugtatónak látszó kutatási eredmény ellenére Nowack hangsúlyozta, további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kizárják a negatív következményeket. 

Csapatával a kutató további kockázati értékeléseket végez a talajban és a világ vizeiben lévő mikroműanyag után kutatva. Az Empa szakértői vizsgálják továbbá a mikroműanyag keletkezésének körülményeit, és megpróbálják meghatározni a környezetben lévő mikroműanyag mennyiségét. (MTI)