Oláh Bence:„Emberfeletti, amit véghez vittek a fiúk”

A tartaléknak hálátlan szerepe van. Végigcsinálta az egész felkészülést, végigszenvedte a kemény edzéseket a fiúkkal, de nem állhatott fel a dobogóra. Hogyan élte meg a csapat pjongcsangi sikerét?

Teljes szívemből szurkoltam a fiúknak, nagyon boldog voltam már az elődöntő után is. Nagyon bíztam benne, hogy meglesz az érem. Amikor láttam, hogy a koreai csapat elesett, összenéztem Csabival meg Viktorral is. Ha bárki a csapatból ott csúszott el mellettem, mindig bekiabáltam nekik, hogy nagyon jól csinálják, nyugodjanak meg, tegyék a dolgukat. Remélem, hogy ezzel egy kicsit én is tudtam segíteni nekik. Amit az egész verseny alatt véghez vittek, az emberfeletti volt. Nagyon megérdemelt ez a győzelem, főleg azok után, amin ebben a szezonban keresztülment a csapat. Egyetlenegyszer sem jött össze a döntő a kvalifikáció során, esések is voltak. Egyszer sem jött ki olyan jól a lépés, mint most, és ebben nagyon nagy szerepe van annak, hogy egy pillanatra sem adta fel senki.

A nagy elvárások nem nyomasztották a csapatot?

Ezt mindenki reális esélynek könyvelte el. Ugyanolyan csapatok vesznek részt egy olimpián, mint egy világbajnokságon, a vb-ken is nyolc váltó szerepel, a kvalifikáció is hasonló, csak a vb-knél hat Világkupát néznek, nem négyet. Az utóbbi három vb-n a magyar csapat háromszor döntős volt, és kétszer érmet nyert, így aztán teljesen reális volt, hogy az olimpián is összejöhet egy érem. Nem volt szabad, hogy bárkinek is megremegjen a térde, mindenki jól kezelte a nyomást.
 

Az mikor szokott eldőlni, hogy esetleg önnek jut-e szerep egy-egy futamon?

A váltó általában abban az összeállításban szerepel az elődöntőkön, döntőkön, ahogy az olimpián is jégre lépett. Az ötödik ember funkciója az, hogy készenlétben legyen, ha bármi olyan probléma adódik, ami miatt változtatni kell az összeállításon. Attól függetlenül, hogy a melegítés után mondják meg az összeállítást, azért azt lehet tudni, hogy ez a négyes fog pályára lépni. De nekem is ugyanúgy együtt kell melegíteni a csapattal, én is beöltöztem az olimpiai döntőre is. Mind a négy váltó ötödik embere teljes felszerelésben állt a jég mellett, mert még a jégen is történhet olyan incidens, amikor a szabályok megengedik, hogy csere legyen. Koreában is volt erre példa egy női futamban, hogy váltótagot cseréltek. Vagyis amíg vége nincs a futamnak, addig ugyanolyan százszázalékos fókuszáltságban kell lennünk, mint azoknak, akik versenyeznek, hiszen bármikor jégre léphetünk.

Amikor látta, hogy Liu Shaolin Sándor korcsolyája haladt át elsőként a célvonalon, mit kiabált?

Felugrottam a szivacsra, és vártam, hogy arra csússzon, hogy egy pacsit tudjak adni neki. Fogalmam sem volt, ki lett a második és a harmadik, nem vettem észre. Már az eggyel korábbi sorozatban is azt éreztem, hogy ha második helyen tudnak váltani a fiúk, Kína előtt és Kanada mögött, az olyan ideális forgatókönyv, amelynél jobbat ki sem lehetett volna találni. Shaolin tízből tízszer megelőzi ezt a fiút, a kanadaiak befejező emberét. Ez most is így volt. Elképesztő érzés volt ezt végignézni. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra, meg arra, hogy ezeket a srácokat a csapattársaimnak nevezhetem. Amit Shaoang is végigélt az egyéniben (mindhárom távon kizárták – a szerk. megj.), és utána így tudott kockázatot vállalni, a megfelelő időben kulcsfontosságú előzéseket végrehajtani... Fantasztikus. Az is elképesztő, hogy Shaolinnak két futammal korábban új pengét tettek fel, és befejező emberként egy olimpiai döntőben bevállalt egy ilyen előzést. Mindenki tette a dolgát, ha kellett, agresszívak voltak, ha kellett, akkor engedtek. Ebben benne van a Szocsi óta eltelt négy évnek a munkája, és annak a 12–16 évnek is, amióta korcsolyázunk. Tényleg nagyon büszke vagyok.