Tánccal a demencia ellen

A mozgásnak az agyra gyakorolt pozitív hatása már régóta ismert - fejtette ki a díjazott Notger Müller, az idegdegenerációs betegségekkel foglalkozó magdeburgi központ munkatársa. Az olyan egyhangú sportoknál, mint a sétálás, úszás vagy kerékpározás, az agy kevésbé aktivizálódik, mint a táncnál, ahol mindig új lépéseket kell felismerni és alkalmazni.

A különbséget a testi és szellemi aktivitás kombinációja jelenti. A szakértő kifejtette: abból indult ki, hogy azoknak az embereknek, akik gyakran táncolnak, mintegy 30 százalékkal kisebb az esélyük a demenciára. 

Müller szerint mindegy, hogy milyen táncstílusról van szó, a döntő tényező az, hogy az ember ne mindig ugyanolyan tánclépéseket végezzen. Emellett a táncnak élvezetet kell okoznia. Hozzátette: mivel "nincs egy tánc, amelyik mindenkinek jó", ezért jelenleg egy egyéni prevenciós programon dolgoznak, amellyel mindenki meg tudja találni a neki megfelelő táncot.

A kutatás során neurológusok és sporttudósok a 65 és 80 év közötti 60 résztvevőt két csoportba osztották. Fejlődésüket 18 hónap elteltével hasonlították össze. 

Az egyik csoport tagjai vonalas táncot tanultak, amelynél a táncosok egyesével sorba rendeződve egymás mögött állnak. Mindig új lépéseket tanultak, idővel a koreográfia gyorsabb és bonyolultabb lett. A másik csoport tagjai egy fitneszprogramot teljesítettek, miközben zenét hallgattak. 

Mindkét csoport esetében pozitív hatásai voltak a mozgásnak az agyra, csak éppen más agyi területekre. 

A fitnesz a kisagyat, az automatizált mozgásokért felelős területet, a táncolás a nagyagyat és azt a részt stimulálta, amely a két agyféltekét összeköti. Az összes résztvevőnek javult az egyensúlya, ami sokat segít az esések kivédésében és megőrizni az idős emberek mobilitását. A táncolásnál ez a hatás erőteljesebb volt. 

A magdeburgi központ a kutatásért megkapta az idei Theo és Friedl Schöller kutatói díjat, az időskori orvoslás legnagyobb pénzösszeggel, 20 ezer euróval járó elismerését.