„Tebeléd, tebeléd szerelmes vagyok én”

A szerelem annyiféle, ahány ember él a világon, mégis vannak „különös ismertetőjelei”, amelyek alapján tudni lehet, hogy bájosan ügyetlen tiniszerelemről, felnőtt, érett kapcsolatól vagy keserédes harcról van-e szó az adott műben.

Két komáromi színész, Bandor Éva és Olasz István magánszorgalomból állított össze egy változatos, színes műsort klasszikus és kortárs magyar költők verseiből. Több helyen bemutatták már SZER+ELEM+EZ? címmel, és nyilván még több helyre szeretnék elvinni. (Belefér egy tanítási órába, és az egyetlen komolyabb díszletelem egy kanapé. Játszik még egy dohányzóasztal és egy laptop is.)

Az ötlet kiváló, a megvalósítás is jó, hiszen remek, tapasztalt művészekről van szó, akiken látszik, mennyire élvezik a dolgot. A szövegek rendkívül színes kavalkádot mutatnak – sosem szerepelt még egy összeállításban Ady Endre, Szabó Lőrinc, Varró Dániel, Barak László, Faludy György és a Halott Pénz vagy épp Sickratman. Egyik percről a másikra változik a hangulat, sok a zenés betét, amihez a szereplők saját maguk indítják az alapot a laptopról. Van rúzs, popcorn, „I Love You”-feliratos piros lufi és megannyi más jópofa kellék. Egy szigorú dramaturgra azonban talán szükség lett volna, méghozzá az arányok végett. Az én ízlésemhez képest legalábbis túl sok a humoros rész, amelyek kissé elnyomják, zárójelbe teszik a komolyabb mondanivalót. A nézőpontok túl gyorsan változnak, nincs idő átérezni a klasszikus sorokat, mert rögtön jön egy szellemes slam-poetry szöveg, vagy egy elszavalt rap-dal. És az sem mellékes dilemma, hogy ha, mondjuk, tizenéves közönség előtt mutatunk be humoros szándékkal egy tétován botladozó tiniszerelmet, azon ők maguk nem biztos, hogy derülni fognak, mert nekik ez a jelen.

Az viszont tény, hogy ebbe az ötven percbe sok minden belefér, unatkozni nem lehet rajta. És a két színész talán rábírja a fiatalokat, hogy felüssenek egy Ady- vagy Tóth Árpád-kötetet. Az idősebbekkel pedig kedvesen, alig tolakodó módon megismertetik a magyar popkultúra olyan örökzöldjeit, mint Závada Péter vagy Paizs Miklós szövegei. Vagy mint az írásunk címében idézett, szerelmesdal-paródiának szánt Bëlga-szám, amelyet előbb elszavalnak, majd elénekelnek.

Azt, hogy az alkotók valahol mégiscsak az oktató-nevelő funkciót tartják a legfontosabbnak, a legvégén lehet csak határozottan érezni. Egy Varró Dani-verset követően elhangzik Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című játékosan vérfagyasztó költeménye, majd Bandor Éva eszköztelenül, csendesen elmondja József Attila Ódájának mellékdalát. Ilyen pillanatokból többet is el tudtunk volna viselni a műsorban.

A formabontó produkció a City Reboot Polgári Társulás égisze alatt jött létre.