Felcserélt otthonok a Brämer-kúriában

A Brämer-kúria földszinti termében kialakított kiállítási tér stilizált falusi és városi lakásbelsőket idéz. Itt és most semmi sincs üveg mögé rejtve – korabeli bútorok, használati tárgyak, személyes relikviák (családi fotók, naplók) idézik meg az 1940-es éveket. Ha éppen olyan pillanatot kapunk el, és egyedül járhatjuk be a tárlatot, már maga a néma tér is hangosan beszél: olyan otthonokba lépünk be, ahol csak a tárgyak őrzik az emberek emlékét, a valaha ott lakók – magyarok, németek, szlovákok – már valahol máshol vannak. Legfeljebb egy-egy gondolatuk, reflexiójuk erős lenyomata rajzolódik ki a fehér felületeken. Azt, hogy az eltűnt családok sorsába a felsőbb hatalom avatkozott bele, az asztalokon, fiókokban elhelyezett hivatalos dokumentumok jelzik, például egy utasítás, mit vihetnek magukkal a kitelepítésre kijelöltek.

Bármennyire „elembertelenedettnek” tűnik is első pillantásra ez a tér, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kiállítása éppen ellenkezőleg, a személyes történetekre épít. A tárlat az anyagba mértéktartóan beiktatott multimediális eszközöknek köszönhetően nyílik ki a személyes tartományok, az elbeszélt történelem felé: tableteken fotósorozatokat lapozhatunk át, a monitorokon pedig több tucat elbeszélő hiteles én-történetét követhetjük. Beszélnek arról, hogy milyen volt az élet, a nyelvi közeg, az identitás a háború előtti, a háború alatti és a háború utáni Szlovákia egyes vidékein. Szólnak tapasztalataikról szlovákiai magyarok, akik csehországi deportálás vagy áttelepítés elé néztek, kamera elé álltak olyan magyarországi szlovákok, akiket „hazaverbuváltak”. És akadnak olyan megszólalók, akik a málenkij robot túlélőiként osztják meg emlékeiket. Éppen ebben a többszólamúságban keresendő a Felcserélt otthonok kulcsa. A kiállítás a történelem viharait megélt ember nézőpontjából közelítve egységesen értelmezhető jelenségként kezeli a Közép-Európában 1945 után a politika által kikényszerített migrációs folyamatokat: a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak vagonjait, a svábok elűzését Magyarországról, a németek kizavarását (Cseh)szlovákia területéről, a szlovákiai magyarok erőszakos áttelepítését a Szudéta-vidékre, majd a szlovák–magyar „lakosságcserét”.

Érdemes időt szánni a Brämer-kúriában 2018 végéig látható – több hazai és magyarországi intézmény közreműködésével létrejött – kiállításra. Úgy közelít a történelmünk egy máig érzékeny szakaszához, hogy nem ítélkezik, nem keres kizárólagos igazságokat, hanem hagyja, hogy a történetek, a megélt tapasztalatok magukért beszéljenek.