Napkollektoros terményszárítás

Napjainkban az energiaárak rohamos emelkedése egyre szükségszerűbben veti fel az alternatív energiaforrások felhasználásának lehetőségét. A mezőgazdaságban a termények szárítása az egyik legnagyobb energiamenynyiséget elnyelő ágazat, az itt felhasznált energia ésszerű kiváltásával jelentős megtakarítások érhetők el.

A különböz# termények hatékony szárításához nincs szükség nagyon meleg levegőre, mert a léghőmérséklet egyetlen fokkal való emelése a relatív páratartalom 7%-os csökkenését eredményezi. Néhány fokos felmelegítés tehát - amit napkollektorokkal könnyen el lehet érni - a levegő vízfelvevő képességét erősen megnöveli. Napenergiás szárítással a termények szárítására felhasznált fosszilis energiának legalább a fele megtakarítható, és napenergia segítségével nemcsak a szemestermények, hanem a szálastakarmány, dohány és a fa is szárítható.

A napenergiás szárítás azonban a viszonylag kis hőmérsékletemelés mellett élénk légáramoltatást igényel. Ezért a szárítóba juttatott levegő felmelegítéséhez a teljes kollektorfelületet ki kell használni. A szokásos kb. 360 m3/m2 termény levegőáramlás mellett óránként 1 m-es magrétegben a légsebesség kb. 0,1 m/s. Az optimális levegőmennyiség 80-100 m3/m2 kollektorfelület/óra. Ebből következik, hogy 1 m3 szárítandó térfogatra 4 m2 kollektorfelületet kell venni. Ilyen teljesítményű berendezéssel 4kWó/m2/nap sugárzási energia mellett 350 kg gabona 18%-os nedvességtartalmát 14%-osra lehet csökkenteni. Egy hektár 5 tonnányi búzatermése 7,7 m3-es szárítóban 4m2 kollektorfelülettel nyolcszori töltésnél kb. 16 nap alatt szárítható meg. Ez az idő természetesen hosszabb, ha a szemtermés víztartalma 18%-nál nagyobb. Hőtároló beiktatásával a szárítás folyamatosabbá tehető, így a szárítási teljesítmény közel kétszeresére nőhet. Erős napsütésben a déli órák alatt a szárító levegő hőmérséklete elérheti az 50-60oC-t is, ezért ilyenkor a már száraz tételek túlhevülésére ügyelni kell. A napenergiás terményszárítás azért is előnyös, mert a betakarítás általában a nyári időszakra esik, amikor a napsugárzás teljesítménye 5-6 kWó/m2/nap. A kukorica betakarításakor a napsugárzás már csak 1-2 kWó/m2/nap teljesítményű, ezért amíg a 25%-os nedvességtartalmú kukorica 10% nedvességet veszít a szárítóban, 5-6 hét is eltelhet. A napenergiás szárítás legegyszerűbben olyan fémsilókban végezhető, amelyeknek fémtetejére egy másik, feketére festett tetőt szerelnek. A két fémtető között a napsütés által felmelegített levegőt ventillátorral nyomatják a silóba. A napkollektoros rendszerek ennél természetesen jobb hatásfokúak. Ezek elhelyezhetők a szárítók mellett és csővezetékkel csatlakoztathatók. Egy kollektor-egység két szárítót is kiszolgálhat.

Kis ráfordítással a hagyományos szénapajták is átépíthetők napenergiás szárításúakra. A délre néző tetőrész egybefüggő légcsatornás kollektorként alakítható ki. Az ebben felmelegedett levegőt az oldalfalban haladó üreges járatokon keresztül ventillátor szívja a beton padozat alá, ahonnan a több méter magasra felrakott szénabálákon át, azokból nedvességet fölvéve jut ki a szabadba. Egyszerűbb megoldás, amikor a 25-30% nedvességtartalmú szénabálákat alul nyílásokkal ellátott ládákba rakják és a nyitott színben elhelyezett ládákon át napenergia segítségével felmelegített levegőt fúvatnak. A meleg levegőt kettős polietilén-csőkollektorok szolgáltathatják. A 30-35oC- os levegő néhány nap alatt a bálák nedvességtartalmát 15%-ra csökkenti. Az így szárított széna kitűnő minőségű marad és öngyulladásra már nem hajlamos. Ezek a rendszerek nagyobb nedvességtartalmú szalmabálák szárítására is használhatók. (w-agro)