Hogy sikerült elérni a dubaji Burdzs Kalifa március 15-i nemzeti színű kivilágítását?

A történelemben a politikai, gazdasági és társadalmi változások szinte sohasem kötődnek a kerek „századfordulókhoz”. Ezért van, hogy a történészek meghaladva a „klasszikus felosztást”, előszeretettel nevezik az 1789-es nagy francia forradalomtól az első világháború kataklizmájáig tartó időszakot „hosszú” 19. századnak. Mekkora volt ebben a hosszú században a Magyar Királyság, kik voltak a lakói, hányan voltak és milyen felekezethez tartoztak? Hol és hogyan éltek, mit dolgoztak, miképp művelődtek és kiket olvastak? A 19. század magyar mérlege – társadalmi és kulturális szempontból.

Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából kitüntetéseket adományozott. Igaz, a 2021. március 15 -i díjátadó is rendhagyó módon zajlott: a díjazottak megvannak, a díjakat azonban nem adták át.

Különleges jelenség volt, hogy Magyarországon a nemesség köréből került ki az a politikai párt, amely a nemesi előjogok felszámolását és a jobbágyfelszabadítást a zászlajára tűzte és meg is valósította – nyilatkozta lapunknak Fónagy Zoltán történész, aki úgy látja, ebben a modernizációra való törekvés mellett szerepet játszott, hogy igyekeztek elkerülni egy társadalmi robbanást.

Kik voltak a jófiúk? Hogyan viszonyultak a nemzetiségek a magyar szabadságharchoz? Miért nem segített a Nyugat? Ezekről és a reformkorról és a szabadságharcról kérdeztük Hermann Róbert hadtörténészt.

Furcsán változnak az idők, sok mindenen meglátszik ez. Ami tegnap még fényes, eleven volt, ma már kopott, halott lett. Ami hatalmas volt, mára kicsi, mi kicsi volt, óriásivá nőtt. Így van ez Rozsnyó városával is.

1848. március 15. a nagybetűs történelem és a kisbetűs történetek napja. A forradalom és a József napi vásári készülődés ideje. A fiatal értelmiségiek és a pesti polgárok történelmet írtak, de délidőben jó étvágyat kívántak egymásnak, elballagtak ebédelni azzal, hogy délután újra találkoznak. És nem maradtak otthon kicsit sziesztázni. Közel 10 ezren újra összejöttek a Nemzeti Múzeumnál.

„Vannak napok, melyek nem szállnak el, / De az idők végéig megmaradnak, / Mint csillagok ragyognak boldogan, / S fényt szórnak minden születő tavasznak. / Valamikor szép tüzes napok voltak, / Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. / Ilyen nap volt az, melynek fordulója / Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”

Március 15-én az 1848–49-es szabadságharcra emlékezünk. Sokan nem tudják, hogy miként tegyék ezt, leginkább azoknak adunk most tippeket.

Magyarországon az elmúlt hét a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából évente kitörő díjcunami jegyében telt.

Se Soros, se Juncker, se Brüsszel, se migránsok: a március 15-i ünnepen, európai pártcsaládja kizárási dilemmája közben a magyar miniszterelnök lecsavarta a kampányhangerőt.

Hágában öt nap múlva jogerősen elítélik Radovan Karadzsicsot, a Boszniai Szerb Köztársaság volt elnökét.

Budapest | Orbán Viktor szokása szerint a Nemzeti Múzeumnál szónokolt március 15. alkalmából. Ilyenkor általában arról szokott beszélni, hogy nemzethalál fenyeget, de ő képes megvédeni a magyarságot a teljes megsemmisüléstől. Az utóbbi években a fenyegetést a legtöbbször Soros Györggyel, illetve Brüsszellel, a brüsszeli bürokratákkal és hazai szövetségeseikkel azonosította.

A nemzetközi – és ettől nem függetlenül – a hazai történetírásban zajló szakmai viták közül az utóbbi évtizedek legnagyobb polémiái a történetírásnak a múlt megismerésében játszott szerepéről folytak. Ezen viták számos tanulsága közül elég arra utalnunk, hogy a múltról való ismeretünk nem állandó, épp ellenkezőleg: időről időre változik, ezt a változást pedig több körülmény is befolyásolja, alakítja.

Budapest | Ember legyen majd a talpán, aki végighallgatja Budapesten az összellenzéki demonstráció húsz felszólalóját. Orbán Viktor a lengyel kormányfővel ünnepel.