Zenés ajándékkosár az aprónépnek

Vajon megmenthetőek-e az ártatlan gyermeklelkek és gyermekfülek az O-Zone, a Scooter vagy éppen a Matyi és a Hegedűs zenéjétől? Vajon van-e érdeme felvenni a harcot a kereskedelmi rádiók, az ovidiszkók, a Hupikék törpikék és a dancehallban nyomuló gyereksztárok ellen? Mivel porontyainkat nem járathatjuk füldugóval suliba és oviba, legalább odahaza próbálkozzunk enyhíteni az ízléskárosodást, illetve késleltetni azt, ami legtöbb esetben úgyis be fog következni: a popipar maga alá gyűri szegénykéket, mi pedig vásárolhatjuk nekik az újabbnál újabb zenei árucikkeket.

A Ghymes együttes nemrég új gyereklemezt jelentetett meg Csak a világ végire címmel. Ez örömteli hír, hiszen nekik tulajdonképpen nem a kiskorú, hanem a felnőtt korosztály „megmentése” a dolguk. Ráadásul a CD-t év végéig valamennyi felvidéki magyar óvodába el akarják küldeni, ha jól emlékszem, összesen 270 helyre, ami manapság valóban önzetlen gesztus. A Ghymesről azt is tudni kell, hogy tíz évvel ezelőtti, Bennünk van a kutyavér című gyereklemezüket a magyar oktatási minisztérium hivatalos pedagógiai segédanyaggá minősítette. Remélem, ezzel sok szülőt sikerült kíváncsivá tennem, így hát lássuk a medvét!

Jó ötlet volt közismert gyermekdalokat és mondókákat vagy a legkisebbeknek is ismerős szólásokat beiktatni a számok szövegébe, mert így a kicsik már néhány perc múltán közel érezhetik magukhoz a lemezt. Az emésztést segíti a gyermekkórus szerepeltetése is, amely hol felelget az énekesnek, hol pedig bekapcsolódik a refrénbe, éneklésre serkentve a hallgatót. Van teljes egészében epikus szám is, a „Róka és a varnyú” tanulságos meséje, sok bújtatott szólóval, hogy a gyerek a hangszerekre is felfigyeljen, és van vaskos népi humor is a „Kedves angyalom”-ban. Ezek tulajdonképpen ismert zenepedagógiai fogások, a lemez más miatt különleges.

Sok hasonló vállalkozással ellentétben ugyanis ebből az anyagból nem spórolták ki a „melót”, azaz a stúdióban végig komolyan vették az apró hallgatót. A hangszerelés alapos, és tele van ötletekkel, a dallamok egyszerűek, ám nem „lebutítottak”, az egyes számokat szépen felépítették, és nem feledkeztek el a lírai hangulatokról sem. Nem a világzenei kísérletezés, hanem a népzenei vonal dominál, ha úgy tetszik, rég hallottunk ilyen folkos anyagot a Ghymestől. A kimunkáltság szerencsére nem megy az atmoszféra rovására, a lemez úgy hangzik, mintha élőben vették volna fel gyermekkórusostul, hangszerszólóstul. Árad belőle a pozitív energia, ezért olyan egészen apró gyerkőcök is élvezni fogják, akik még nem értik az egész szöveget. A magyarul nem tudók pedig azt fogják hinni, „felnőtt” népzenét hallanak. Példa erre szlovák kollégám, aki csak harminc perc elteltével kérdezte meg, vajon miért énekelnek gyerekek is ezen a sodró népzenei albumon?...