Well, well, Orwell

Nézem a dobozt. És azt veszem észre, hogy a brit kormány a személyi igazolvány újbóli meghonosítását tervezi. Terrorveszély van – mondja a kormány, tudnunk kell, ki, miért és hova settenkedik a hátunk mögött. Előbb-utóbb csak belénk kényszerítik az ördögi mikrochipeket – mondja az a dokumentumfilm, amelyről a továbbiakban szó lesz.

Mert annyira naivak azért mégsem lehetünk, hogy a „jövő” személyi igazolványai könnyen hamisítható papírfecnik lesznek a tulajdonos gondosan beállított, mosolygós fényképével. Most, amikor még a mákos kalácsban is mikrochip van? (Tényleg, a sok kis fekete pötty közül melyik lehet az?)

Tény, hogy minden országban óriási összegeket költenek számítástechnikai fejlesztésekre. Az állampolgároknak azt mondják, hogy mindezt az ő biztonságuk, védelmük és magas életszínvonaluk érdekében teszik, vagy pedig azt hozzák fel mentségként, hogy nem lehet technikailag lemaradni a globális gazdaságban. A világon levő számítógépek száma exponenciálisan növekszik, a számítógépes hálózatok pedig már az egész földet körülölelik. Rövidesen valószínűleg az Egyesült Államok minden otthona rendelkezni fog számítógéppel és internetes kapcsolattal. Az adatbázisok száma és a bennük tárolt információ mennyisége is vészesen nő, miközben ezek országosan és nemzetközileg is kapcsolódnak egymáshoz. Bankok, cégek és állami szervek osztoznak az állampolgárok legfontosabb adatain azok beleegyezése nélkül. Az adóhivatal, a szociális és egészségügyi intézmények, a biztosítótársaságok, bankok, a viszonteladók, a közlekedés-rendészet stb. mind elektronikus kapcsolatban állnak egymással. A háló pedig napról napra növekszik, s arrogáns, kapzsi és hataloméhes emberek kezében könnyen rémálomszerű elnyomóeszközzé válhat.

Nemsokára tehát egy világdiktatúra totalitárius rendőrállamának távolról figyelt és ellenőrzött rabszolgáivá válhatunk? A film alkotói szerint meglehet, hogy az azonosítást, nyomon követést és ellenőrzést elősegítő számítógépes eszköz – egy beültethető mikrochip, biochip vagy high-tech tetoválás – lesz a Jelenések könyvében megjövendölt fenevad bélyege. Ezt az egész világra kiterjedő és a közeljövőben megvalósulható rendszert a kitűnő amerikai író, Texe Marrs ismerteti könyvében, melynek címe: Project L.U.C.I.D. – The Beast 666 Universal Human Control System (A L.U.C.I.D. Terv – A fenevad 666 egyetemes emberi ellenőrzési rendszere). Ebben így összegzi a számunkra eltervezett dolgok egy részét: „Az információ bevásárlóközpontok, áruházak és közvetlen értékesítéssel foglalkozó kereskedelmi cégek vonalkód-olvasóiból fog érkezni, feljegyezve minden egyes vásárolt árucikket. Mindennapos szokásaink és mozgásaink adatait az állandóan fejünk fölött keringő kém műholdak fogják a Rendszerbe ömleszteni, amelyek szerencsétlen áldozataikra lecsapni és őket felfalni készülő, szárnyaló óriás sasok sandító szemeihez hasonlóan figyelnek bennünket. Rejtett, miniatűr videokamerák minden házon belüli és kívüli cselekedetünket rögzíteni fogják éjjel és nappal, szemérmetlenül behatolva magánéletünkbe, képfelvételeik sokaságát üvegszálas kábeleken keresztül azonnal továbbítva a Központi Gestapónak. Az interaktív tévék pont úgy néznek majd bennünket, mint mi őket, lejelentve a látottakat a Számítógépes Főhadiszállásra. Telefonbeszélgetéseinket a Nemzetbiztonsági Ügynökség fogja automatikusan lehallgatni és dekódolni...”

Ma már nem kell ahhoz okleveles jósnőnek, netán világszerte elismert bibliakutatónak lenni, hogy belássuk: a Nagy Testvér továbbra is rajtunk tartja (elektronikus) szemét. Korai még antikváriusra sózni az „1984”-et. Az „Orwell” nem alszik.