Vér és arany

Jól megtermett álarcos férfi pisztollyal kényszeríti az ékszerüzlet vezetőjét a drágakövek, gyűrűk, nyakláncok átadására. Az eladó nem engedelmeskedik, a nagydarab meg egyre csak fenyegetőzik. A lárma az üzlet előtt elhaladó járókelőknek is feltűnik, akik kíváncsian bámulnak be a nyitva felejtett ajtón. Valaki sikít, az üzletvezető a rabló szorításából kiszabadulva megnyomja a riasztót. Lövés dörren, az egyetlen menekülést jelentő utat vasrács zárja le. A nagydarab tehetetlenül roskad össze a rács előtt, majd a fejéhez emeli a fegyvert... Ezek Jafar Panahi rendező legújabb filmjének, a Vér és aranynak a nyitó képsorai.

Husszein egyszerű pizzafutár. Munkájának köszönhetően olyan ajtók is megnyílnak előtte (persze csak addig, amíg a pizzát át nem adja a megrendelőnek), amik az ő társadalmi rétegébe tartozók előtt örökre zárva maradnak. Közvetlen környezetében tapasztalja a kilátástalannak tűnő nyomort, míg a szállítások során az iráni felső tízezer csillogó-villogó életébe is betekintést nyer. A rendszer igazságtalansága és álszentsége csalódottsággal tölti el hősünket, aki már-már beletörődne sorsába, amikor egy éjszakára belekóstolhat a luxusélet gyönyöreibe. Ugyanis az egyik kuncsaft nem kívánja egyedül elfogyasztani a rendelt finomságot, így beinvitálja a kisebb palotának is beillő lakásába Husszeint. A pizzafutár – miután saját bőrén is tapasztalja a roppant méretű szakadékot szegények és gazdagok között – úgy dönt, ő inkább az utóbbiak közé tartozna szívesen. Fejében megszületik a terv, hogy „meglátogassa” az ékszerüzletet, ahonnan pár nappal ezelőtt meglehetősen szakadt megjelenése miatt kidobták, amikor kedvesének szeretett volna ajándékot vásárolni. A Vér és arany egymáshoz kapcsolódó epizódok füzére, amiket Husszein figurája köt össze, és kis túlzással már a szkeccsfilm határait súrolja. Az összetartó elem, ami mégis egységgé szilárdítja az egészet, az a keretes szerkezet, amit a rendező nagyszerű érzékkel alkalmaz. A remekül megválasztott, ám mára kissé unalmassá váló formai megoldás a legfőbb erőssége az alkotásnak, ami a tartalmi síkot tekintve nem sikeredett túlságosan eredetire, értjük ez alatt a néhol már kissé szájbarágósnak is tűnő elkoptatott mondanivalót. Hiába a rengeteg szimbolikus jelentéssel átitatott képsor (például a főhős előtt lezáródó rács, ami az adott szociális réteg kiúttalanságát jelzi) az egymás után következő, a társadalmi egyenlőtlenségeket bemutatni hivatott epizódok egyáltalán nem érnek célt. Nem elég húsbavágóak, nem eléggé életszagúak ahhoz, hogy komolyan elgondolkodtassanak bárkit is. ĺgy lassan azon kapjuk magunkat, hogy a film megtekintése helyett mi is inkább benyomnák egy nagy szelet hawaii pizzát a sarki gyorsétteremben. (mozinet)

Vér és arany (Talaye sorgh / Crimson Gold), színes, iráni film 2003, 95 perc, R.: Jafar Panahi, Szereplők: Hossain Emadeddin, Pourang Nakhael, Azita Rayeji, Kamyar Sheisi, Shahram Vaziri