Végül India kapujában

Felejthetetlen élmények birtokában hagyjuk el Jaipur városát, hogy néhány órás repülés után eljussunk Bombayba, amelyet az India kapuja megtisztelő elnevezéssel láttak el szerte a világban. A Maharastra állam mintegy hatmillió lakosú székhelye India második legnépesebb városa, az ország legjelentősebb gazdasági és kulturális központja. A portugálok alapították a 16. században egy hosszasan elnyúló félszigeten, s valóban csodálatraméltó keveréke Európának és Indiának. Fősugárútja, a tengerparttal párhuzamosan haladó, pálmákkal és felhőkarcolókkal szegélyezett Marine Drive, főként az esti órákban nyújt felejthetetlen látványt. Ugyanakkor a tengernek a városba nyúló számtalan öble, a tengerparti sétányok, valamint a viktoriánus korszak gótikus palotái és középületei népszerű turistacélpontok. A történelmileg is nevezetes és értékes műemlékek közül a muzulmánok „szentjének”, Hadzsi Alinak a síremléke, a 8. századból származó Mumbádévi-templom, valamint a Shiva istenség nejének tiszteletére emelt Mumba-szentély megtekintése nyújtott felejthetetlen élményt. Ugyanakkor megdöbbentenek a város egyik parkjának legmagasabb pontján emelkedő Hallgatás tornyával kapcsolatos események. Ennek a toronynak erkélyére teszik ki ugyanis a párszi vallásfelekezet hívei halottaikat, hogy testük a saskeselyűk prédájává váljék. Vallásuk tanai szerint ugyanis akár sírba tételükkel, akár hamvasztásukkal megszentségtelenítenék a földet s a tüzet. Ennek ellenére a tenger közelsége, valamint az örökké kék égbolt itt mindig az életet idézi emlékezetünkben.

S ha már Bombayben járunk, nem mulasztjuk el, hogy átránduljunk a várostól mindössze tíz kilométerre fekvő Elefanta szigetére. Itt találhatók ugyanis a művészetileg szinte felbecsülhetetlen értékű sziklatemplomok, belsejükben a híres vallási jellegű domborművekkel. A valósághoz azonban hozzátartozik az is, hogy Bombayben találkozunk a legkirívóbb gazdasági és szociális ellentétekkel. Hihetetlen, de vannak esetek, amikor az anyák az utcán szülik meg gyermeküket, s vannak emberek, akiknek soha életükben nincs tető a fejük felett. Terézia anya rendjének nővérei, akik igyekeznek ezeket a gyermekeket megmenteni, bizony csupán cseppet jelentenek a nyomornak e hatalmas tengerében.

Felemelő és szomorú élmények birtokában hát újból repülővel folytatjuk utunkat a trópusi Dél-Indiába, melynek lakóit többnyire az Afrikából származó, fekete bőrű, izmos tamylok alkotják. Ugyancsak itt találhatók a hindu monumentális építőművészet legnagyszerűbb alkotásai, a szobrokkal és domborművekkel gazdagon díszített 60-70 méter magas gopúrák. A legszembetűnőbb azonban az itteni városok és falvak indiai viszonylatban úgyszólván meglepő tisztasága, rendezettsége és lakóinak aránylag magasabb életszínvonala. Egyszersmind itt, nevezetesen Tamil Nadu államban él India keresztény, főként katolikus lakosságának jelentős része is. Elődjeiket a hagyomány szerint még Tamás apostol térítette az új hitre, aki, ugyancsak a hagyomány szerint a Madrasz város közelében fekvő egyik dombon halt mártírhalált. Tiszteletére emelték a portugálok a Szent Tamás-székesegyházat, amelyet aztán a 19. században felújítottak. A hinduista szentélyek közül legjelentősebb a Pártha Sáradi, amelyet még a 16. században építettek tipikus dél-indiai stílusban.