Vallomás a szülőföldről

A lap legújabb száma közli Mezey Katalin, Tóth Krisztina, Fellinger Károly és Bodnár Éva verseit, valamint Öllős Edit Cserepek című naplójegyzeteit. Veres János hagyatékából is olvashatunk néhány verset, melyeket még az ötvenes évek elején szerzett a költő. Duba Gyula Szerelmes földrajzom címmel vall a szülőföldről. Bebarangolja a dél-szlovákiai tájakat, s felidézi emlékeit, mindenekelőtt a magyar falut, mely éltetője és ihletője Duba Gyula írásainak. Közli a lap Gál Sándor naplójegyzeteit 1983-ból, valamint Fónod Zoltán tanulmányát a csehszlovákiai magyar költészet útkereséséről 1945 után. A tanulmány nemcsak a meghatározó életműveket tekinti át, hanem foglalkozik a kéziratos irodalom kérdésével, hangsúlyozva azt a tényt, hogy „intézményesített kereteken kívül nem létezik magyar irodalom és magyar kultúra sem”. A kisebbségi magyar irodalom számára – a szerző szerint – egyértelműen az egyetemes magyar irodalom felől érkeztek a megtermékenyítő hatások. Ez is a múlt címmel közli a lap Magyarics Ferenc háborús emlékeit. A szerző alig volt húszéves, amikor besorozták, majd „gyalogmagyarként” három és fél évet katonáskodott, megjárva az orosz frontot is. A könyvről könyvre rovat közli Mács József írását a Pomogáts Béla összeállításában megjelent Escorial, avagy a Cs-tartomány című kötetről. A kötet a Cselényi László költészetével foglalkozó írásokat, kritikákat tartalmazza. A Tallózó rovatban Borély Szilárd esszéjét olvashatjuk, Hét elfogult fejezet a magyar líráról címmel. (dz)