Válaszok formákba rejtve

Nagyszombat. Március 26-ig látogatható a Ján Koniarek Galériában a Szabó Ottó festményeiből és grafikáiból, valamint Diénes Attila szobraiból összeállított, Sorskérdések című kiállítás, amely a nagyszombati intézmény és a Pozsonyi Magyar Intézet közös rendezésében valósult meg.

Szabó Ottó alkotásai (festményei, grafikái) a szerelemben kiteljesedő férfi-nő kapcsolatról mutatnak fel variációkat. E vizuális megnyilatkozások azonban egy másik, a fizikai lét látványa mögül átszüremlő mondanivalót (is) rejtenek. Az Isten és az ember (az alkotó-teremtő művész) kapcsolatának rejtelmeit kódolják többféle módon. Egyrészt az egymásra rétegezett, tördelt síkokból kikukucskáló jelekkel, másrészt a sötét alapból kifedett színrétegek mögül felsejlő árnyalatfoszlányokkal és motívumokkal, esetleg a látványt elfedő színmezőből kitakart, előrehozott, láthatóvá tett vonalak mentén kitüremkedő képírással.

A Marosvásárhelyen született, 1988-tól Magyarországon élő Diénes Attila a klasszikus szobrászati eszmények szellemében, tradicionális anyagokat és eszközöket alkalmazva alkotja elvont, elvonatkoztatott munkáit. A nagyszombati kiállításon válogatás látható az Erdélyben alkotott, az erdélyi életérzést kifejező figurális bronz kisplasztikáiból és kisszobraiból, valamint a már Magyarországon, vegyes technikával készült, absztrahált formákat és konkrét jelképrendszert alkalmazó műveiből, amelyek az ember és az univerzum kapcsolatát kutatják.

Festői és szobrászi világuk kiegészíti egymást. A kisebbségi létezést dolgozzák fel mindketten. „A szembesülést azzal, hogy az embert mindennap megkérdőjelezik. A megkérdőjelezettség válaszai láthatók az alkotásokon” – mondta Szabó Ottó. De nemcsak tartalmi, hanem formai hasonlóság is felfedezhető az eszköztárában. „Diénes Attila szobrainak alakjai nagyban hasonlítanak az én háttérben elhelyezett figuráimra” – mondta a festőművész. Aki – a sors viharaiban tévelygő ember helyét kereső, tetteit boncolgató – képeivel a tökéletes létműködés meglelésére tesz kísérletet újra és újra. A megkérdőjelezettségre adott válaszaiba Szabó Ottó beleszövi a reményét, hogy az igazságos ítélő (aki mindent lát) elrendezi az egyenlőtlenségeket. Az alkotó, szellemi vagy tárgyi értéket létrehozó emberi lény is hozzájárulhat ehhez. Ha megpróbál rendet teremteni a káoszban (és nem tovább növeli azt), az értékteremtésben-alkotásban pedig a tökéletességre törekszik. Mint a művész, aki azon fáradozik, hogy vizuális kísérleteivel létrehozza a tökéletes képet. Vagyis hogy a maga eszközeivel – színnel, vonallal, képírással – keresse és meglelje, felfedje és megfejtse a tökéletes formába kódolt emberi létet rejtő lényeget.