Úton egy álom megvalósulása felé

Tavaly jelentkeztél a Magyar Televízió által meghirdetett tehetségkutató versenyre, ahol az István, a király című rockopera színrevitelének 25. évfordulójára megrendezett előadásra kerestek szereplőket. Bíztál abban, hogy bekerülsz a kiválasztottak közé?

Általános iskolás koromban láttam először az István, a királyt, ám akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem valaha közöm lesz a produkcióhoz. Főleg nem, hogy bekerülhetek a szereplőválogatás döntőjébe. Sokat töprengtem, mérlegeltem, mielőtt jelentkeztem. Reménykedtem. A megmérettetésre tudatosan és rendszeresen készültem, semmit sem bíztam a véletlenre.

Milyen a viszony A Társulaton belül, milyen a hangulat?

Egészséges versenyszellem ural?kodik. Nagyon kedvesek és rokonszenvesek a résztvevők, mindenki megpróbál a másiknak segíteni. A próbák is jó hangulatban telnek. Megterhelőek ugyan, de ez kell ahhoz, hogy a versenyben mindenki a legjobb formáját hozza. Kiváló tanáraim Novák Péter és Károly Katalin művészeti vezetők. Sosem tapasztaltam azt, hogy kivételeznének velem. Úgy kezelnek, mint a többieket.

Az eltelt időszak alatt mi volt a legnehezebb számodra?

Mivel ez a szereplőválogatás sokrétű felkészülést igényel, kezdetben a színpadi mozgás okozott nehézségeket. De folyamatosan képezem magam, hogy kiküszöböljem a hiányosságaimat. Szerencsére van némi tapasztalatom e téren, hiszen korábban már olyan színpadi művekben szerepeltem, mint a János vitéz, Légy jó mindhalálig, József és a színes szélesvásznú álomkabát, valamint a Mária evangéliuma.

Hogyan emlékszel vissza a kezdeti évekre? Mi volt az, ami a színpad és az éneklés felé terelt?

Mesélték, hogy már az oviban szívesen énekeltem. Az általános iskolában Jókai Éva tanító néni foglalkozott velem. Igazából ő szerettette meg velem az éneklést. Innen jött az ötlet, hogy zenekart alapítsunk a barátaimmal. Alfa rock lett a nevünk, vezetője Hencz Tihamér volt. A középiskola kezdetével a zenekar felbomlott. Mivel mindig a zene volt az életem, a katonai szolgálat után ismét énekelni kezdtem, de ekkor már a Matador zenekarban. Mára háromtagúra csökkent az együttes, és Friends néven ismernek bennünket.

Bár született színpadi ember vagy, mégis festő-mázolóként dolgoztál. Hogyan sikerült ötvöznöd a civil szakmát és a művészi ambícióidat?

Köztudott, hogy a művész szakmában nagyon nehéz az érvényesülés. Szinte lehetetlen megélni belőle, ezért valamilyen civil foglalkozást is kellett választanom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a kollégáim mindvégig támogatták és támogatják ez irányú érdeklődésemet. Nélkülük nem sikerült volna. Nagyon hálás vagyok a szeretetükért.

Le kellett mondanod valamiről a színpadért?

Megpróbálom egyensúlyban tar?tani a szakmai és magánéletem, ami néha csak nagy nehézségek árán sikerül. Mivel most a karrieremre összpontosítok, kevesebb időt töltök a családommal. De a lehetőségeimhez mérten megpróbálom valahogy kompenzálni. Ha tudok, hazatelefonálok, nem telik el úgy nap, hogy ne érdeklődnék az otthoni dolgok iránt. Nagyon szerencsés ember vagyok, mert olyan feleségem és gyermekeim vannak, akik tolerálják a lemondásokkal teli életet. A távollét sokkal szorosabbá fűzte a kapcsolatot közöttünk. Alig várom, hogy megöleljem őket!

Észleltél magadon valamilyen változást a verseny kezdete óta?

Úgy érzem, sikerült megmaradnom annak, aki korábban is voltam. Azt hiszem, nem szálltam el, nem vitt el a hamar jött népszerűség. Két lábbal állok a földön. Mindez, ami most történik velem, hogy újságcikkek jelennek meg rólam, meg a bulvársajtó érdeklődése, szerintem megváltozik, vagy legalábbis egy idő után alábbhagy. Nem szeretem kiteregetni a magánéletemet, mert úgy gondolom, ez csak rám tartozik. Egyszerű ember vagyok. Semmivel sem különlegesebb az én életem másokénál.

Magyarországi színházi szak?emberek elismerően nyilatkoznak a tehetségedről. Itthon is megnőtt irántad az érdeklődés.

Ez a fajta népszerűség egy sor olyan dolgot hozott magával, amire nem voltam felkészülve. Megnőtt azoknak az embereknek a száma, akik érdeklődni kezdtek irántam. Nehéz felismerni, hogy ezt érdekből vagy szeretetből teszik-e.

Milyen szerepet szeretnél szívesen eljátszani a darabban és miért?

Legszívesebben Torda szerepét ölteném magamra. Közel érzem magamhoz a sámánkultúrát, a misztikus dolgokat. Ezeket az embereket a múltban nagy becsben tartották, mert nagy tudással rendelkeztek a jövőről, és égi üzeneteket közvetítettek, segítettek megoldani mások ügyes-bajos dolgait. Tanítók, mesterek és gyógyítók voltak.