Újra előtörnek a csatornalakók

New Yorkban nagyon furcsa dolgok történnek: egy régen halott hadvezér feltámad, és egy ősrégi átok erejével lesújt a világvárosra. Történik ez azután, hogy Maximillian Winterst kirúgják az állásából, s emiatt bosszút esküszik. Olyasmit tervez, ami nemcsak a céget, hanem az egész világot megrengeti, s amire mindenki emlékezni fog mindaddig, amíg meg nem hal. Ezért e szupergonosszal igazi hősöknek kell megküzdeniük. Így aztán Leonardo, Raffaello, Michelangelo és Donatello – civil életüket hátrahagyván – ismét arra vállalkozik, hogy megmenti a világot. A harcban nem lesznek egyedül, mivel ismét számíthatnak April O’Neil és Casey Jones segítségére, hogy Szecska mestert ne is említsük. Nem könnyű azonban összeszedni a csapatot, hiszen Leonardo egy lélekerősítőn vesz részt valahol a nagyvilágban, a technikai zseni Donatello telefonhiba-javítóként keresi a kenyerét, az örök bohóc Michelangelo a gyermekeket szórakoztatja, a makacs Raffaello pedig a magányos bűnüldöző szerepében tetszeleg. Végül azonban a csapat újra összeáll, ám mielőtt megküzdenének a főgonosszal, újra össze kell szokniuk. És ez nagyobb feladat elé állítja őket.

Mint ahogy várható volt, a Tini Nindzsa Teknőcök sem úszták meg újabb film nélkül. A kilencvenes években bemutatott filmsorozattal ellentétben ezúttal egy animeszerű mese készült, amely azonban bizonyára nem hagyja hidegen a legkisebbeket. A négy harcművész teknőc életéből ezúttal nagyobb szeletet kapunk, ugyanis a készítők az egyénekre helyezik a hangsúlyt. Valamennyi karakterrel mélyebben is megismerkedünk, miközben azok örök igazságokra tanítanak. Ám talán a mai nemzedéknek folyton folyvást fel kell hívni a figyelmét arra, hogy a család a legfontosabb, és hogy az összetartás erejénél nincs nagyobb erő.

A TMNT – Tini Nindzsa Teknőcök története nem vontatott, az események pörgősek, a mai, modern kor kihívásainak megfelelően vannak kezelve. Minden a helyén van, minden tökéletes. S éppen ez a hiba. Vagy talán csak az élőszereplős változatok hagytak mélyebb nyomot az emberben? A mostani fejezet kicsit képlékenyre és plasztikusra sikeredett.

A Tini Nindzsa Teknőcök 1984-ben látták meg a napvilágot. A mutáns teknőcök kalandjai először fekete-fehér képregény formájában került a boltok polcaira; mindössze háromezer példány készült belőle. Ám olyannyira nagy volt iránta az érdeklődés, hogy szinte azonnal minden példány elkelt. Ezt követően elindult a mesegyártás, ezenkívül a szemkötős teknőcök betörtek a játékiparba is, és megszámlálhatatlan figura kelt el belőlük. Majd a sikert meglovagolva elkészült egy animációs filmsorozat, amely a mai napig fut a tévékben, valamint három nagyfilm is készült belőle. A kultikussá vált képregény tehát kinőtte magát, és a mai napig lázban tartja a rajongókat, miközben újabb érdeklődőket is képes megszólítani.

A jelenlegi film újabb epizód a négy csintalan teknőc életéből. A Kevin Munroe által rendezett produkciót két évig készítették Amerikában és Japánban egyaránt. A készítők nem voltak restek napi huszonnégy órát dolgozni, hogy minél tökéletesebb képi világot varázsoljanak a szemünk elé. És ez olyannyira jól sikerült, hogy észre sem vesszük, milyen gyorsan eltelik a másfél óra. Ha kedveled az érdekes és izgalmas történeteket, vagy már ismered a négy teknőst, akkor mindenképpen a moziban a helyed!