Újra együtt a Led Zeppelin

A koncertet november 26-án tartják Londonban a 20 ezer fős O2 Arenában, az Ahmet Ertegun Education Found javára. Az alapítványt az Atlantic cég egykori, tavaly elhunyt főnökének tiszteletére hozták létre, és célja egyetemi ösztöndíjak támogatása az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Törökországban. A koncertre egy jegy 125 fontba kerül, egy ember csak kettőt vehet, az igénylők között sorsolással döntenek. Már a bejelentés pillanatában gyakorlatilag megközelíthetetlen volt a www.ahmettribute.com, amelyen keresztül az igényléseket el lehet juttatni.

Amint az várható volt, Plant, Page és Jones mellett Jason Bonham, az 1980-ban harminckét évesen elhunyt John Henry Bonham dobos fia lép színre a Led Zeppelin színeiben. A koncert további szereplői: Pete Townshend, a The Who gitárosa, Bill Wyman és a Rhythm Kings, valamint a Foreigner együttes.

A Led Zeppelin 1968 és 1980 között uralta a rockvilágot a bluesból, a rock and rollból, a folkból, sőt, keleti zenei elemekből szőtt, utánozhatatlan keverékű zenéjével. Kilenc stúdiólemeze ma már a műfaj klasszikusa, olyan dalokon nőttek fel zenész- és rajongó nemzedékek, mint a Dazed And Confused, a Whole Lotta Love, a Since I’ve Been Loving You, a Kashmir és mindenekelőtt a Stairway To Heaven, amely évtizedek óta vezeti a rádióban leggyakrabban sugárzott rockdalok örökranglistáját.

A korlátlan fantáziájú Page gitárjátéka, Plant szenvedéllyel teli, sikolyokkal tűzdelt éneke, Jones bravúros, mégis szilárd basszusgitározása, orgonálása és hangszerelései, valamint Bonham vadállati nyersességű dobolása tökéletes vegyületet alkotott. A Zep ugyanakkor mindig élőben tudta formája legjavát hozni, nem véletlen, hogy tizenkét éves pályafutása során több mint ötszáz olyan „kalózlemez” került forgalomba, amelyeket nem ritkán 3-4 órás koncertjeik alatt vettek fel titokban a rajongók.

Az együttes 1980. szeptember 25-én elveszítette dobosát, és ez megpecsételte a sorsát: tudták, hogy Bonzo nélkül már nem ugyanaz az együttes, a folytatással, úgy érezték, barátjukat árulnák el, ezért három hónappal később hivatalosan is bejelentették feloszlásukat. Azóta ellenálltak minden kísértésnek, hogy újra együtt játszanak, pedig 1990-ben százmillió dollárt kínáltak nekik egy világturnéért. Kivételt csak 1985-ben és 1988-ban tettek, amikor a Live Aid philadelphiai koncertjén, illetve az Atlantic lemezkiadó negyvenedik évfordulójára rendezett New York-i bulin léptek fel, egy-egy félórás blokkal.

Hármuk közül a legsikeresebb szólópályafutást Robert Plant mondhatja magáénak. Az énekes kezdetben erőnek erejével próbált elszakadni a Zeppelin-hagyományoktól, de aztán az 1990-es évektől lassan visszatért az eredeti hangokhoz is. Jimmy Page 1994 és 1998 között újra Planttel dolgozva élesztette fel és értelmezte újra a legszebb Led Zeppelin-hagyományokat, amikor a No Quarter – Unledded-lemezzel és filmmel az együttes régi nagy sikereit átdolgozták akusztikus hangszerekre. Ketten bejárták az egész világot, és 1998 februárjában Budapestet is megörvendeztették. Még abban az évben megjelent új anyagot tartalmazó lemezük, a Walking Into Clarksdale, de a folytatás elmaradt. Page azóta önállóan dolgozik, állítólag szólólemezre is készül, de ez egyre csak késik. John Paul Jones már a Zep előtt is elismert hangszerelő és producer volt, és a feloszlás után visszatért e régi szenvedélyéhez. (origo)