Üdvözítő formátlanság

Szépirodalom, Szociográfia, Művészet - ezt olvashatjuk a Kecskeméten megjelenő Forrás címlapján. A folyóiratot Füzi László jegyzi, s talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, a szociográfia és a szépirodalom között lavírozó folyóirat a jeles Németh László-kutató által nyerte el mai, sajátos arculatát. A 31. évfolyamot az erdélyi Bogdán László három verse, a Zöld szemed, a Poprád; Az öreg Vörösmarty és a Szinbád a taligán című nyitja. A három verset a vajdasági Gion Nándor: Aranyat talált című regényének VII. része követi. Faludy György Szent Anna-tó címmel Orbán János Dénesnek, az erdélyi magyar irodalom (egykori?) fenegyerekének ajánlja a halálközeli állapotot tematizáló költeményét. Lázáry René Sándor 1891 és 1927 között (?) írt öt költeményét közli a lap. Tandori Dezsőnek, akitől a nyelv „tekergetése” sosem volt idegen, a Senkictöbbéc és a Semmitöbbenc című verseit olvashatjuk.

Az üdvözítő formátlanság címmel a lap Szentkuthy Miklósról közöl rendkívül magas színvonalú összeállítást. A blokkot az Amazonok Rómában vadászaton címmel Szentkuthy 1974-ben íródott, kéziratban maradt regényrészlete nyitja. Fekete J. József Az efemerség aktív utálata avagy a hipochondria epikus metaforái címmel közöl terjedelmes tanulmányt. Tóth Dezső Kedvenc Pessoa-utánérzéseim címmel Szentkuthy naplójáról, s annak a szöveg beszélőjére gyakorolt hatásáról ír. Tompa Mária, a fentebb említett regény sajtó alá rendezője A porszemtől az Androméda-ködökig címmel közöl rövid visszaemlékezést, Bálint Péter pedig A jelentős és jelentéktelen című dolgozatában Szentkuthy történetszemléletéről értekezik. Nagy András Az ezredelő katedrálisa címmel adja közre egy Szentkuthy-kollokvium kapcsán elmondott beszédét.

Sáfrány Attila és Nagy Farkas Dudás Erika – szövegeikkel a Szőrös Kő legutóbbi számában találkozhatott az olvasó – szépprózai szövegekkel, szövegtöredékekkel idézik meg Szentkuthy Miklóst, Jász Attila, az Új Forrás szerkesztője pedig A frivolitások angyalának (egy újabb napja a Földön) című versével emlékezik rá. Beke György Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetését elemzi a második világháború alatti-utáni kusza romániai viszonyok között. Solt Kornél a klasszikusként elkönyvelt regények hibáiról osztja meg tapasztalatait, Alföldy Jenő pedig Vörösmarty Mihály névadási gyakorlatáról értekezik, (M)irigységek címmel. (-kl-)