„Tűzveszély” volt a Palotában

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy lángra lobbanjon a színpad a Művészetek Palotájában, amikor Christina Hoyos 2004-ben alakult együttese három részből álló táncfantáziával mutatta meg, mire képes a flamenco. Mert egyre biztosan: tüzet gyújt a testekben. Főleg a sevillai cigányokéban.

A Boldogság egyik fényes pillanata, középen Christina HoyosFotó: BTFÖvék ugyanis ez a tánc. Az andalúziaiaké. Még akkor is, ha a mór-arab hatás tagadhatatlan a flamencóban. Kell hozzá azonban valami más is, amit arrafelé úgy neveznek: duende. Ihlető démon, amellyel a táncos megragadja közönségét. Ha ez nincs, „üres” a tánc. Nincs lelke, ereje, anélkül pedig a legfontosabb alkotóelem, a szenvedély hiányzik belőle.

Christina Hoyos pedig tudja, mi a szenvedély. Egyetlen csuklómozdulatával, fejtartásával és boszorkányos tekintetével többet elmond róla, mint más tombolva, teljesen kivetkőzve. Christina Hoyos a flamenco ragyogó tehetségű nagyasszonya. Tizenkét éves korától csak ennek a táncnak él. Hírnévre akkor tett szert, amikor Madridban találkozott Antonio Gadesszel, és több mint húsz évig tartó alkotói kapcsolatuk során felejthetetlen koreográfiákat hoztak létre. Elég, ha csak három nagy, közös munkájukat említjük meg: a Carment, a Vérnászt és a Bűvös szerelem című táncfilmeket, amelyek Carlos Saura rendezésében egyetlen szó nélkül mondtak el mindent arról, amit férfi és nő együtt, összeforrva, elszakadva és egymástól végérvényesen eltávolodva megélhet.

Gades számára Hoyos körülbelül annyit jelentett, mint szobrásznak a márvány, de abból is a legdrágább, a carrarai, vagy Bergmannak Liv Ullman, Béjart-nak Jorge Donn. A lényeget, az érzelmek összességét vele álmodta meg. Nem a szerelme volt – a szó legszorosabb értelmében alkotótársa. Koreográfiai „provo?katőre”.

Gades évekkel ezelőtt elment, Hoyos – szakmailag és emberileg is – egyedül érezte magát nélküle. Táncolt és koreografált szinte folyamatosan, de új fordulatot akkor vett a pályája, amikor négy évvel ezelőtt művészeti vezetője lett egy frissen alakult együttesnek, a Ballet Flamenco de Andalucíának, amely most először vendégszerepelt Budapesten.

„A legcsábítóbb Carmen, akit a táncművészet valaha ismert” – hirdette az est műsorfüzete talán csak azok kedvéért, akik eddig netán nem tudtak róla. De ha nincs ez a mondat, az Andalúziai utazás című est során ez már az első pillanatban is nyilvánvalóvá válhatott számukra. Christina Hoyos még ma, túl a hatvanon is varázsos Carmen, szenvedélytől fűtött, kiszámíthatatlan nő, aki legifjabb táncosát is képes lenne magába bolondítani, ha egy kicsit is akarná. Mindent tud, amit egy nagy kvalitású táncosnőnek tudnia kell. Sistergő tehetségével pillanatok alatt megperzseli az embert, vonzereje is megkérdőjelezhetetlen.

Három tételből álló táncfantáziája a beteljesületlen vágyakozásról szól. Egy páratlan utazásról Spanyolország déli tájain, ahol örömet és bánatot, kínt és szenvedélyt nem lehet elmesélni máshogy, csak a tánc, a flamenco nyelvén. Mámorító ez az utazás! Három állomása a Boldogság, a Tragédia és a Szenvedély. Igazi tavaszünnep az első rész. Énekesek és muzsikusok élőben szolgálják a vérpezsdítő zenét, narancs- és jázminligetek illatát érezzük az orrunkban, a tavasz zsongással teli szépségét éltetik a táncosok, azt az örömet, amelyet élvezet megosztani, továbbadni. De akármennyire lenyűgöző is ez a tánc, ez a muzsika, ott kísért bennük az esőre váró föld szikkadt magánya, a fájó messzeség, a véres öldöklések örökül kapott borzalma. A mély és fojtogató tragédia, amely már szinte elválaszthatatlan az andalúziai léttől és lélektől. Egyetlen lehetőség adódik csupán, hogy minderről megfeledkezzen és rövidebb-hosszabb időre megszabaduljon az ember. Táncolnia kell. A flamenco a szenvedélyt éleszti fel benne, a szerelem lüktető erejét, amely áthangolja szívét-lelkét, és hajtja, űzi vágyai egyenes útján.

Fehérben táncolják az első részt, feketében a másodikat, pirosban a harmadikat. Tizennégy táncos, hét férfi és hét nő, plusz a szólószerepben Christina Hoyos és Mariano Bernal. Zseniális táncosok mindannyian. Kifejező mozdulataikkal még a színeket is képesek megjeleníteni. Méltóság és büszkeség, sírás és nevetés, zuhanás és repülés van ebben a táncban, minden, ami a lélekből ered, és egy másikkal forr össze, minden, ami a szívben születik, és ott is hal meg.

Nem túlzok: izzott a színpad a Ballet Flamenco de Andalucía táncosai alatt. Tizenhat test lángolt a színpadon. Ha kigyulladt volna aznap este a Művészetek Palotája, én egyáltalán nem csodálkozom.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?