TOTYOGÓ LOTYOGÓK

A kislány, úgy tízéves lehetett. Cserfes, szókimondó. Férfi látogató jött a házhoz, s ehhez tudni kell, hogy kissé nőies volt. Finomkodó, vékony hangú. A kislány egy darabig hallgatott, majd megszólalt:

– Anyu, néni ez a bácsi?

Az édesanya próbálta menteni a helyzetet, de a kislány újra feltette a kérdést.

A kínos helyzetet a látogató oldotta meg azzal a gesztussal, hogy nem vett tudomást a beszólásról.

Gyermeknapon azzal leptük meg kisunokánkat, hogy elvittük az állatkertbe. Mielőtt elindultunk volna, kérdezgettük, tudja-e milyen állatok lesznek ott. Sorolta: majom, zsiráf, patkány.

– Ugyan, kicsim, patkány biztosan nem lesz! – tiltakoztunk, s ő beletörődött

Megérkeztünk. Hosszú várakozás után bejutottunk, s jöttek az állatok: nyuszi, csacsi, kecske...

Egyszer csak felkiált a kisunokám: – Látod, mama, hogy van patkány?

S láss csodát, egy, a patkányra megszólalásig hasonlító rágcsáló látványa tárult elénk. Mit lehet erre mondani?

– Igazad van, kicsim, van patkány.

Nagy Erika, Nyárasd

Várjuk kedves olvasóink hasonló történeteit!

[email protected]