Történelmi „ikerkönyv”

A magyar változat Bártfától Pozsonyig. Városok a 13–17. században címmel látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kiadásában; szerkesztője az intézet tudományos főmunkatársa, Csukovits Enikő volt. Szlovák nyelven a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az Eperjesi Egyetem Filozófiai Kara jelentette meg, Z Bardejova do Prešporku címmel, Lengyel Tünde szerkesztésében. A magyar kiadás nyolc magyar és nyolc szlovák történész tanulmányát adja közre, míg a szlovák nyelvű valamivel vékonyabb lett: nyolc szlovák és hét magyar történész munkája olvasható benne.

Az „ikerkönyveket” a közelmúltban a két történész szerkesztő mutatta be Pozsonyban, a Magyar Intézet székházában.

Előzménye is volt a közös publikációnak: mégpedig egy közös magyar–szlovák történészkonferencia, amely nagy szerepet játszott a könyvek megszületésében. De amint azt Csukovits Enikő hangsúlyozta: ez a közös kötet több, mint egy szokásos konferenciakötet. Sőt, véleménye szerint határkő a két ország történészeinek a munkájában. „Szeretném hinni, hogy nem egy zárókő, hanem egy folyamatnak a kezdete” – tette hozzá.

Csukovits Enikő kitért arra is, miért éppen a Felvidék várostörténetével foglalkoztak a magyar történészek: „A százötven éves török uralom alatt az a kevés forrásanyag, amely a hódoltsági területen volt, jelentős részben megsemmisült, így tulajdonképpen ezen terület városainak a történetéből tudhatunk meg olyan dolgokat, amelyeket az elpusztult források miatt máshol már nem is találhatunk meg. Itt viszont nagyon gazdag levéltárak vannak, gondoljunk a pozsonyi, a bártfai vagy az eperjesi levéltárra. Nagyon sok olyan forrás van, amelyet még fel lehet tárni.” A témaválasztás kapcsán megjegyezte továbbá, hogy generációról generációra változnak a prioritások, változik a történészek érdeklődése, felfogása, mentalitása, és biztos benne, hogy mondjuk harminc év múltán más témákból születnek hasonló tanulmánykötetek. Csukovits Enikő nem titkolta: az is a várostörténet témája mellett szólt az első közös magyar-szlovák kötet kapcsán, hogy ez egy „konszenzusos téma”, amelynek kapcsán „viszonylag kevés a vita”. „A későbbiekben remélhetőleg eljutunk oda, hogy olyan tanulmányköteteket is készítünk, amelyekbe az ellentétes nézetek, a nagy viták is belekerülhetnek. Talán azért az együttműködést nem árt ott elkezdeni, ahol kevesebb a konfliktus, kevesebb a vita a két ország történészei között” – tette hozzá. A felvidéki városokról, azok múltjáról Csukovits Enikő szerint sokat tudnak az olvasók abban az esetben is, ha nem olvastak történeti szakmunkákat. „Az irodalomban mindig is kiemelt helyen szerepeltek ezek a városok, elég megemlítenünk Márai Sándor, Krúdy Gyula vagy Mikszáth Kálmán munkáit. Nagyon fontos körülmény, hogy az irodalmi alkotások is jelentős részben levéltári források alapján készültek, gondoljunk A lőcsei fehér asszony vagy a Kísértet Lublón történetére. Ebben a kötetben nagyon sok olyan téma szerepel, amelyek a továbbiakban, hogyha bekerülnek a köztudatba, hasonló irodalmi alkotások, de akár még filmforgatókönyvek megírását, filmek elkészítését is ösztönözhetik.”

A témákat tekintve a kötet kínálata nagyon vegyes. Ez szándéka is volt a szerkesztőknek, főként azért, hogy a várostörténet-írás minél szélesebb aspektusa kapjon benne teret.

Mit is tartalmaz konkrétan a könyv? Ismét Csukovits Enikőnek adunk szót: „Kubinyi Andrásé a kötet indító tanulmánya: ő a városok kategorizálásáról állított föl egy új, nagyon részletesen kidolgozott kategóriarendszert. Erre reflektál Richard Marsina professzor, így tulajdonképpen a magyarországi középkor-kutatás és a szlovákiai medievisztika két doyenje vitatkozik egymással. Több tanulmány került a kötetbe a városjog és annak alkalmazása tematikájából. Blazovich László a szepesi jogról, Michal Vada a zsolnai városkönyvről írt tanulmányt. Egy hasonló témájú tanulmányt írtam jómagam is a selmeci városkönyvből. A selmecbányai városkönyv az egyik legkorábbi középkori városkönyv, 1364-ből szerepelnek benne az első bejegyzések. Nagyon érdekes, hogy a városjog szigorú előírásaihoz képest a városkönyvben azt tapasztaljuk: a rengeteg gyilkosság, bűneset elkövetői szinte valamennyien megússzák a büntetést. Bűnözőkkel foglalkozik Blanka Szeghyová tanulmánya is, aki a 16. századi erőszakos bűncselekményeket vette vizsgálat alá. Vannak társadalomtörténeti tanulmányok is a kötetben, a 16-17. századi városi társadalmat, a várospolitikai változásait elemezte tanulmányában Kónya Péter és Németh István. A városi mobilitás, a különböző régiókba tartozó városok közötti kapcsolatok volt a témája Jan Lukačka, illetve Petrovics István tanulmányának. A további témákat a városi ünnep és hétköznap, és annak bizonyos aspektusai szolgáltatták. Majorossy Judit a pozsonyi Krisztus Teste Konfraternitás forrásanyagának a feldolgozásával a vallásos élet egy nagyon fontos, de kevéssé ismert intézményét ismerteti. Vladimír Segeš cikke a városi zsoldosokról szól, Szende Katalin az eperjesi polgárok végrendelkezési szokásairól írt. Miloslava Bodnárová a városok anyagi kultúráját, és végül Igor Graus a szabadidő eltöltését ismerteti meg az olvasóval a Besztercebányai polgárok és a szabadidő című tanulmányában.”

Egy utolsó megjegyzés: a tanulmánykötet megjelölés egyáltalán nem kell, hogy elriassza a laikus olvasókat, mert ahogyan Csukovits Enikő tömören megfogalmazta: „Ez egy jó könyv. Érdemes elolvasni.”