Tisztelt szerkesztőség!

Örömmel olvastam a Családi Körben, hogy az egyik versenyben Fa ajándékcsomagot nyertem. Örömöm azonban nem tartott sokáig. Miután átvettem a kézbesítőtől az ajánlott küldeményt, s aláírásommal ezt igazoltam is, láttam, hogy a csomag sérült, ezt egyébként maga a postás is megjegyezte. Bent a lakásban megdöbbenten tapasztaltam, hogy a borítékban egy öreg Új Szón kívül nem volt semmi. Még aznap bementem a postára, hogy felvilágosítást kérjek a reklamáció módjáról. Ott azonban ehelyett kioktatást kaptam. Mégpedig:

1. Miért vettem át a küldeményt, ha sérült volt? (Mert csak az aláírás után adja át a kézbesítő.)

2. Legalább most tanul a feladó abból, hogyan kell a küldeményt csomagolni.

3. A küldeményt a kézbesítő a levélszekrénybe is bedobhatta volna. (???)

Erre nem tudtam válaszolni, szó nélkül kiballagtam a nagymegyeri postáról.

Tisztelt szerkesztőség, nem az ajándék értéke miatt fogtam tollat, hanem mert bosszant, hogy ilyesmi előfordulhat. Hűséges olvasójuk: Cím a szerkesztőségben

Kedves hűséges olvasó! Olvasóink!

Munkatársaimmal mindig is azon voltunk, hogy örömet szerezzünk, ezért aztán azon túl, hogy hétről hétre szórakoztató, ismeretterjesztő, változatos olvasnivalót igyekszünk kínálni, tárgyi ajándékokkal is szeretnénk meglepni Önöket. Mert adni jó, adni öröm. S mert megérdemli a Tisztelt Olvasó. Annál többet tenni viszont nem tudunk, minthogy beszerezzük ezeket az ajándékokat, s postázzuk, mégpedig ajánlva, hogy nyomuk ne veszhessen. Ezért is olyan szomorú, hogy bizonyos láthatatlan, megfoghatatlan piszkos kezek minduntalan belenyúlnak örömünkbe. Mert nem ez volt az első ilyen jellegű levél. Bár aki megkapja küldeményünket, nem ír nekünk levelet – leszámítva egyetlen kedves farnadi olvasót –, ebből arra következtetünk, hogy legtöbbjükhöz eljut az ajándék. Persze ez nem vigasztaló annak, akit kifosztottak, meg nekünk sem, akik örömet akartunk szerezni, s ehelyett csalódást okoztunk. Egyedül a posta tehetne valamit, elsősorban is tudatosítva, hogy a kevés és kis lopás is lopás, jobban ellenőrizhetné munkatársait. Ám a posta nem mi vagyunk, így csak bámulni tudunk tehetetlenül, s oly szomorúan, mint amilyen a fent idézett levél. Kedves meglopott Olvasók! Nem tudok szóhoz jutni, csak kérhetem, maradjanak velünk, próbálkozzanak továbbra is, hátha újra Önökre mosolyog a szerencse, s épp a postán sem az lesz szolgálatban egyik elosztóban sem, sehol, akinek erkölcsi értéke egyenlő a nullával, hanem Pozsonytól a célállomásig végig a becsületesek, kiknek mi sem természetesebb, mint hogy a postára adott küldeményeket a címzetthez juttassák el. Mert ők azért még mindig többen vannak. Nekik jár a tisztelet, Önöknek, kedves megcsalt Olvasók pedig a köszönet hűségükért és megértésükért.

Cs. Liszka Györgyi