Tiszta formavilág

A Pozsonyi Magyar Intézetben május 24-ig tekinthető meg a Barcsay mester és tanítványai című vándorkiállítás. A tárlat a magyar konstruktív geomet-ria mestere, Barcsay Jenő szeriográfiái mellett tanítvá-nyai, Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás sokszorosí-tott grafikáiból mutat be válogatást.

A vándorkiállítás – mely a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány, a Barcsay-jogörökösök, Kónya Márta és Kónya Ferenc támogatásával jött létre – végighalad a Kárpát-medence több magyarlakta településén azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a 20. és 21. század magyar képzőművészetének a mester és tanítványai által megalkotott kimagasló értékeire. (A kiállítás anyagát Komárom, Ipolyság, Gúta és Dunaszerdahely közönsége is láthatta már.)

Értékelésében a pozsonyi kiállítást megnyitó Feledy Balázs művészeti író, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumának tagja kiemelte: a művek, vagyis a szitanyomatok azért is különlegesek, mert esszenciájukkal, attribútumaikkal, kompozíciójukkal és struktúrájukkal a négy alkotó művészetének lényegét hordozzák.

Barcsay Jenő azonban nemcsak alkotásaival került a 20. századi művészek nagyjai közé, hanem oktató munkájával is; egyebek mellett olyan tankönyvet adott a világnak, amelyet mind a mai napig használnak, a Művészeti anatómiát. A művészeti anatómia és tárgyábrázolás oktatójaként Barcsay Jenő „növendékeinek hosszú sorából azok tekinthetik magukat tanítványának, akik a főiskola után végigjárt művészi útjuk során közelítettek Barcsay szemléletéhez, egy olyanfajta konstruktivisztikus, geometrikus alapozottságú, jellemzően tiszta formavilág ars poeticáját vallva, amely valamikori professzoruk felfogására is jellemző volt” – hangsúlyozza Feledy Balázs.

A kamarakiállítás anyaga kizárólag szitanyomatokból áll, melyek nagy része Szentendrén készült. A szitanyomás mint a képzőművészet egyik sokszorosító technikája a múlt század harmincas-negyvenes éveiben jelent meg az Egyesült Államokban, majd alkalmazásának nagy fejlődése a második világháború után indult el. Magyarországon az első kísérletek a hatvanas évek közepén kezdődtek, s a technika elterjedésében döntő szerepe volt Kocsis Imrének, akinek segítségével – azonkívül, hogy oktatása része lett a főiskolai képzésnek – 1979-ben megalakult a Szentendrei Grafikai Műhely.

Erre a technikára Barcsay Jenő figyelmét is fiatalabb szentendrei pályatársai irányították rá, ugyanis azon kevés művészek közé tartozott, akinek képi világa – konkrét képei – alkalmasnak mutatkoztak szitatechnika általi sokszorosításra. Szentendre döntően hatott Barcsay festészete és élete későbbi alakulására. Hatott rá a táj, emlékeztette szülőföldjére (az erdélyi Katona községben született), s részese lett a Vajda Lajos és Kassák Lajos által képviselt művészi tendenciák további alakításának, formálásának, teremtésének. Annyira ragaszkodott a városhoz, hogy amikor a műveiből összeállított szentendrei Barcsay Gyűjtemény mint állandó kiállítás létrejött (1978), kijelentette: „Szentendre nélkül nem tudnám elképzelni piktúrámat.”